Ha egy férfi olyan nőt vesz feleségül, akinek már van gyermeke, a férfi nevére veheti a gyereket. Fordítva ez miért nem működik?

A férfi CSAK akkor veheti a nevére a gyereket, ha az apa lemond róla és az új férj örökbefogadja, másként nem.

Ehhez egyrész kell az apa beleegyezése - amit a legtöbbször nem ad meg, másrészt a legtöbb (értelmes) férfi nem fogadja örökbe a gyerek(ek)et, mert egyrészt attól kezdve az apa nem fizet (nem kell fizetnie, mentesül alóla) gyerektartást, másrészt egy válás esetében úgyanúgy fizetnie kell utána gyerektartást, mintha a sajátja lenne.

Ezen kivül egy családban NEM a feleség neve szokott a közös családi név lenni, ezért minek venné a nevére a bö a férfi gyerekét, ezért nem szokásos.

De természetesen ha az anya lemond a gyerekröl és azúj nö örökbefogadja, attól kezdve neki is saját gyereknek számit - ugyanazokkal a következményekkel, mint egy férfi esetében.

Azért, mert a "nevére vesz" kifejezés ma már teljesen pontatlan. Egy gyerek viselheti az apja nevét, az anyja nevét, vagy mindkettőét együtt, ettől még az apja az apja, az anyja meg az anyja.

Ha egy férfi elvesz egy nőt, akinek már van gyereke, örökbefogadhatja a gyereket, HA az apa lemond róla (ennek a kettőnek egyszerre kell teljesülnie, az apa sem mondhat le úgy a gyerekről, hogy nincs örökbefogadó szülő, de a gyerek sem örökbefogadható, ha a vér szerinti apa nem mond le róla). Ilyenkor viselheti a gyerek az új apa nevét, de ez jogi szempontból innentől kezdve lényegtelen.

De ez épp így működik fordítva is. Ha egy nő hozzámegy egy férfihez, akinek van gyereke, és a gyereket a férfi neveli, akkor a nő is örökbefogadhatja a gyereket, ha a vér szerinti anya lemond róla. Onnantól kezdve a gyerek viselheti az apja nevét, vagy akár a nevelőanyja nevét is, csak éppen ez nem szokás. Mint ahogy az sem szokás, hogy egy házasságban született gyerek csak az anyja nevét viselje, de ettől még lehetőség van rá. Ha valakinek úgy tetszik, megteheti. De mint mondtam, maga a névviselés még nem jelent semmit.