Gyereket az apja tiszteletére nevelni, ha ő rá sem néz?
Annyi válaszban olvasom, hogy az anya a hibás, ha a gyermek nem tiszteli az apját. Meg az anya a hibás, ha az apuka nem akarja tartani a kapcsolatot a gyermekkel. Etc...
Ehhez képest én semmit nem kértem az apától sohasem. Egyedül maradtam a terhességemmel és egyedül nevelem 5 éve. Az apját mindig hívtam, hogy jöjjön hozzánk, törődjön a fiával. Fényképeket készítettem róluk, hogy kirakhassam és a kicsi "láthassa", hogy neki is van apja. Soha egyetlen hangos szó el nem hangzott. Nem bántottam semmiért sem. Arra számítottam, hogy megváltozik, hogy felébred. És ha így lesz, akkor azt akartam, hogy báttran közeledhessen felénk és ne legyen benne tüske.
De már egy éve felé sem nézett. Eszébe sem jutott az ünnepeken sem.
Most már sajnálom, hogy megértő voltam vele és nem forgattam ki mindenéből. Hogy nem követeltem tőle kezdettől gyerektartást és minden egyebet.
Mostantól kezdve nem érdekel ki minek tart, de fizetni fog! És széttépem az összes fényképét és a gyereknek soha nem fogok beszélni róla.
Anyák! Ne legyetek olyan buták, mint én voltam!
Második (harmadik válaszára), na pont ez az. Az apuka (egykori drága szerelmem) nem egy rossz ember(nek ismertem meg). Megnyerő, művelt kedves, sziporkázó...
Évekig hitegetett, hogy most rossz a helyzet, de ő próbálkozik és mindent megtesz és lesz majd máshogy...
Közben már több, mint 5 év eltellt. A vége ugye az lett, amit írtam, hogy már egy éve nem is jön, de a telefonban még mindig hiteget, hogy csak nem ér rá, de majd jönni fog...
Simán el tudom képzelni, hogy 10 év múlva, amikor a fiam felkeresi és ő még mindig ugyanilyen kellemes külsejú, modorú, jó humorú, magát jól eladni képes férfival fog találkozni, simán el fogja kápráztatni és engem fog hibáztatni ő is. Függetlenül az igazságtól...
Felháborító az a kérdés, ami azt feszegeti, hogy a teherbeesést én erőszakoltam volna ki! Szégyellje magát, aki ezzel jön!
De még ha így is lenne, akkor is vállalnia kell a férfinak a felelősséget a gyermekéért!
válasza:Nézd Kérdező, nyugodtan háborodj fel, én viszont azt gondolom, hogy HA a nőnek joga van dönteni arról, hogy vállani akarja-e a gyereket az élete adott pillanatában és anya akar-e lenni, akkor a férfinak is pont így kell lennie, hiszen egyenjogúság van, vagy miszösz...
Szóval HA közösen döntöttetek a terhesség megtartása mellett, és emberünk utána lépett, akkor áll az, hogy teljesen jogosan követeled a tartásdíjat, ha viszont emberünk azt mondta eleve, hogy ő nem akar apa lenni, és te egyszemélyben döntöttél, akkor a követelésed még mindig jogszerű, de szerintem nem etikus, mert mindenkinek a saját döntése után kell vállalnia a felelősséget.
Nekem is van olyan ismerősöm, aki egyszemélyben önmaga döntött a gyerekvállalásról, de utána nem is követelt semmit a gyerek biológiai apjától, ahogy egy spermabanki donortól sem követelne...
De mondom, nem tudom, nálatok hogy esett, és ja, én az a felháborító figura vagyok, aki előbb kérdez, utána mond véleményt...
Kiragadtad a lényeget mondhatom.
De jó válaszolok. A teherbeesés nem volt tervezett. Az én részemről sem. Miután így alakult nekem nem lett volna szívem megölni a gyermekemet ő pedig nem ellenkezett, hanem hitegetett, hogy majd megoldjuk...
Na ebből lett ez a helyzet. Szerinted etikátlan tőle elvárnom bármit is?
Ja és az etikus szerinted, hogy egyedül a nőnek kell viselnie egész életében az esetleges abortusszal járó lelki terhet és társadalmi megbélyegzést? Ha ugye máshogy döntöttem volna????
Nem. Szerintem a férfi, ha részesévé vált egy gyermek fogantatásának, akkor onnantól kezdve ő apa és már nincs joga gyilkosságra kényszeríteni és kihúzni magát a felelősség alól.
Joga van nem megtermékenyítenie a nőt.
Ennyi.
válasza:" pedig nem ellenkezett, hanem hitegetett, hogy majd megoldjuk... Na ebből lett ez a helyzet. Szerinted etikátlan tőle elvárnom bármit is? "
Nem, hisz nem ellenkezett határozottan. Viszont már bocs, de a mi kis csörténk tök felesleges volt, egyszerű kérdés és válasz, egyikünk sem mondott a másiknak semmi sértőt.
A többiben viszont baromira nem értek egyet, valszeg, mert én a másik oldalt ismerem... nem vitatom, hogy az abortusz is lelki teher, de hidd el kérlek, hogy az emberre kényszerített gyerek, szülőség is az. Méghozzá nem egyszeri, hanem folyamatos.
Másfelől én mindig irigyeltem azokat a férfitársaimat, akiknek a párjuk elmegy adott esetben (szigorúan önként!-csak arról beszélünk) terhességmegszakításra. Mert ott az a nő tényleg a férfit szereti ... nem a "gyereket akarok tőled" = "tenyészkannak elmész, aki majd létrehozza A BABÓT , aki a fogantatása pillanatától fontosabb lesz nálad"... ennyit az elítélésről...
Értékrendi különbség, no... tőlem mind a vallásosság, mind a konzervativizmus meglehetősen távol áll...
Nem volt felesleges, mert most fel tudok tenni neked egy kérdést, amit igazából az apjának szeretnék feltenni, de tudom, hogy tőle úgysem kapnék választ.
Miért voltál együtt olyan nővel, akitől nem akartál gyereket?
Én nem babót akartam, azért, hogy utána a férfi ne számítson semmit. Én szerettem ezt az embert és együtt akartam lenni vele örökre. Azért adtam oda pont neki magam, mert szívemmel, lelkemmel őt választottam. Előre végiggondolva, hogy ha egyszer ebből gyermek lesz, az a boldogságot csak fokozni fogja és én kitartok mellette mindig. (Mint ahogy még most is kitartok mellette hül.ye fejjel, azóta sem tudtam más férfira gondolni se...)
Ehhez képest te (ő) miért szerelmeskedtél a nővel (velem), akitől gyermeked született???
válasza:OK:)
Kedves kérdező, a kérdésedben valójában két lehetőség lakik. Az egyik ugye, a "miért vagy olyan partnerrel, akitől egyáltalán nem akarsz gyereket" ami adott világnézet esetén lehet egy indokolt kérdés. Más világnézet esetén meg nem, hisz azért az ember esetében a szexuális élet elsődleges célja a kölcsönös örömszerzés, és nem a reprodukció. Tehát azok is élnek szexuális életet, akik mondjuk egyáltalán nem szeretnének gyereket.
A másik, a mindenkivel megeső helyzet meg a "miért élsz szexuális életet egy olyan nővel, akitől MOST ÉPPEN nem akarsz gyereket" - ez meg ugye nem kérdés, a "férjem hónapok óta hozzám sem nyúl" a válóperes fórumok témája... tehát adott a válasz, mert a testi kapcsolat mindkét fél számára szükséglet olyankor is. Gondolom, Ti is ezért éltetek szexuális életet, holott magad is írtad, hogy nem terveztetek gyereket éppen.
Tehát itt a kérdés általában nem a nő személyéről szól. (Jó, létezik az az eset is, amikor a Szigeten egy alkalmi pár átlag 46 perc alatt - nem vicc, csináltak róla statisztikát - a sátorban köt ki erotikus célzattal, nyilván egyik fél sem azt mérlegeli, hogy akar-e a másiktól gyereket, hanem jól akarják érezni egymást - de nyilván nem ezt az esetet kérdezted, hanem a valódi párkapcsolatot.)
A másik, hogy nekem az a véleményem - amit 1-2 "megcsalós" kérdésnél írtam is, hogy szerintem a nők egy része túldimenzionálja a szex jelentőségét, amikor az ember (direkt nem írtam nemet) kifejezetten örömszerzési célból csinálja olyasmi lehet, mint egy jó vacsora, vagy jó kirándulás, vagy jó színházi előadás. A párkapcsolathoz meg hozzá tartozik, ha hosszú távra terveznek a felek eleve, ha nem.
Szóval ujfent hangsúlyozom, ez NEM A NŐRŐL SZÓL, a világért se akarja egyetlen nő se leértékelni önmagát azért, mert az adott pillanatban a férfi a reprodukcióra nemet mond. (ja és persze fordítva se.)
Ja, és még egyet tudok mondani a témáról, aminek valószinűleg egyáltalán nem fogsz örülni. Szóval szemben a népszerű magzatvédős "majd, ha a kezében tartja, majd megenyhül" c. szöveggel - amire voltaképp talán Te is vártál a kérdésedből levéve - a férfiak zöme ilyenkor nem a nőre neheztel első sorban, hanem a gyerekre. Teljesen illogikus, semmi értelmes alapja nincs, de így van. Szerintem az esetek egy jó részében, ha a gyerek eltűnne a képből - örökbe adnák, vagy ilyesmire gondolok - a nővel minden további nélkül újra kezdené. Szóval te itten ugye feltetted a kérdést, hogy "a gyereket az apja tiszteletére nevelni", a volt párod meg valszeg azt felejtené el ezerrel, hogy ő apa, nem, hogy még ezért tiszteljék is... tudod faramuci helyzetek ezek, emlékszem amikor nekem azt mondta a saját apám, a gyerek születésekor, hogy "gratulálok", én meg úgy éreztem, mint akire ráhúztak egy korbáccsal egy nagyot... miért pont a saját ősöm emlékeztett a saját kudarcomra???
Szóval nem véletlenül mondtam amit mondtam, hogy ahogy az abortusz is képes maradandó sebet okozni a nőben, úgy a rákényszerített gyerek is képes a férfiban...
Hogy a kérdés személyes részét se hagyjam ki, nekem azért jött iszonyú rosszkor akkor a gyerek, mert éppen a saját pánikbetegségemmel küzködtem, nekem magamnak lett volna szükségem segítségre és figyelemre életem azon szakaszában.
válasza:16! Világnézettől függően maximum egy nő létezett, aki férfiúi közreműködés nélkül esett teherbe.
Szóval aki szerelmeskedik,- hiába csak a jó érzés végett- az a legprofibb védekezés mellett is kockáztat valamennyit egy bababesikerülésre.
Egy szerelmes nő azt gondolja, hogy úgy szereti a férfit, hogy a szex bármilyen következményét vállalná. pl. "baj" esetén megszülné szíve szerelmétől származó gyermeküket. Ezért abba a tévhitbe ringatja magát,hogy a szerelmes férfi is ugyanígy fog gondolkodni: ha más besikerítettük, felneveljük.
Ha ezt a kérdést az első ágybabújás előtt tisztáznák, sok férfi gondolná úgy mint Te, de sok nő is lenne, aki az ilyen csak testben érett szexelni vágyókat elkerülhetné.
válasza: válasza:Te éretteben gondolkodsz, mint ő. Bár sok mindenben nem értünk egyet, abban igen, hogy eleve tisztázni kellene a szerepeket, az elvárásokat és, hogy mindig őszíntének kellene lenni egymással.
Az egyébként igaz, hogy ha nem lett volna gyerek, akkor kellettem volna neki még. Így is, az első időkben a születése után, ha jött, mindig az ágyban kötöttünk ki. Ezeket az alkalmakat, bár nyilván jó is volt, azért vállaltam be, mert reméltem, hogy így gyakrabban és szívesebben jön és a fiamnak lesz egyszer apukája. Sokáig nem fogtam fel, hogy csak kihasználásra vagyok jó, a gyerek nem is érdekli. Amióta nincs szex, azóta nem is jön.
Igen tényleg nem fogom fel, hogyan lehetséges, hogy a karjában tartja valaki a tökéletes gyermekét és nem érez iránta semmit sem. Miért nem tudja szeretni?
Egy idegen gyerektől is ellágyul az emberek szíve. Ő még a sajátját sem képes szeretni....ezt tényleg nem vagyok képes felfogni.
Írtad, hogy neked pánikbetegséged volt. A nagybátyám pánikbeteg amióta csak ismerem, tudom mivel jár. Nehéz természet és nagyon sok mindent egész máshogy kell csinálnia, mint más embereknek. Felnevelt 3, az életben nagyon sikeres gyermeket. Bár az igaz, hogy olyan feleséget talált hozzá, aki rendre az ő oldalára állt a gyerekeivel szemben, akkor is, amikor nem volt igaza. Soha nem a gyerekeit védte, mindig csak a férjét. Ennek eredményeképpen pedig az unokatesóim, bár mind erős és sikeres emberekké váltak, úgy haragszanak az anyjukra, hogy látni sem nagyon bírják...az apjukra érdekes módon nem, nála elfogadják mentségként a betegségét...
Visszatérve magamhoz:
Az egészben azt sérelmezem, hogy ő soha nem volt hozzám őszinte. Ha csak egyszer is elmondta volna, hogy nem szeret, hogy csak a pillanatnyi örömszerzésre kellek neki, akkor bele sem mentem volna a kapcsolatba eleve. Persze én voltam a buta, hogy erre nem jöttem rá magamtól.
Kb. két éve hangzott csak el a szájából egy buta hasonlat. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit is jelentettem neki, azt mondta, hogy én egy gyönyörű és nagyon finom torta voltam, amit kívánt, de csak ünnepnapokon. A hétköznapokon megvolt nélküle...
Hogy vele mi történt azóta? Nem igazán tudom, nem nyomozok utána. Amiket nekem elmond, arról rendre kiderül, hogy mind hazugság. Amikor kérdezem, hogy mi értelme van hazudni, csak annyit mond, hogy az ember kifelé mindig a szépet mutatja, nem szereti ha más tudomást szerez a sikertelenségeiről.
Állítólag most boldog párkapcsolatban él. Szeretne jó ember lenni és tiszta lappal új életet kezdeni, mindent hátrahagyni ami régen volt (ezért is nem jön a fiához sem, csak annyit mond, hogy majd ha megtisztult és elég erős lesz, akkor jön el hozzá)...
Az egész egy nagy maszlag. Már semmit nem hiszek el neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!