Ilyen módon kell kényeztetni? Mit gondoltok kinek van igaza, nekem vagy a feleségemnek?

21 vagyok, 1 év múlva végzek a sulival, már a párommal élek, de mikor otthon laktam, akkor is csak a legszükségesebb dolgokat kértem! Fizetve volt az étkezésem, a rezsim, és kaptam 4.000 Ft zsebpénzt 1 hónapra. Asztali gépem van, ami már 4 éves, ruháim alig, mert nem jutott rá, de kit érdekel? Anyukám a mai napig igyekszik segíteni a maga módján, étkezési jeggyel, vagy küld valami ennivalót, esetleg megveszi nekem valami alkalomra a kiszemelt ruhadarabot. Érettségire semmi maradandót nem kaptam egy plüss virágon kívül. Semmi ékszer, autó, nyaklánc, laptop...

A mobilom 2 éves, és idén sem fogok újat venni/kapni. Ja, és nem okostelefon, hanem sima, nyomógombos.

A lányod elvárja, hogy ezeket megkapja, mert eddig megadtátok neki. És ahelyett, hogy tisztelne benneteket ezért, (mert én tisztelem Anyukámat!) csak még többet akar, elvégre nem szeretné feladni az eddigi kényelmes életformáját.Meg kell értetni a feleségeddel, hogy ha most nem parancsoltok megálljt, 42 éves korában is titeket fog nyúzni a legújabb kütyükért, ruhákért... Vagy éppen a Ti nyakatokra vállal majd gyereket (anyáék vigyáznak rá, én meg élem a világom)...

Mindenképpen rá kell venni, hogy dolgozzon, hogy megértse, egyáltalán nem ingyen dobják az emberhez az ételt, vagy éppen a ruhát, okostelefont az emberhez, hanem ez sok órányi, napnyi, hétnyi, sőt, havi munka eredménye! Szomorú, hogy ennyire csak magára gondol, én nagyon szégyellném magam, ha követelőznék, elvégre anyukám nem egy automata, hogy nyomok egy gombot, mit kérek, ő meg kiadja...

Ez a lány még sokat fog sírni...

Én 17 évesek nyáron dolgoztam, aztán suli. Az egyetemet magamnak fizettem, minden nyáron meló, majd évközben is, ahogy lett rá idő.

Egyetem után rögtön találtam munkát, igaz, aljameló volt, de muszáj volt, kellett a pénz.

Majd lett jobb, és feleség lettem, ketten többre vittük.

Most 25 évesen hitel nélkül sajátunk van, és végre babát is vállalhattunk. Családi vállalkozást kezdtünk, és építjük, 10 év múlva, ha minden jól megy, már elérjük a jó életet, de soha-soha nem fogom ezt megengedni a lányomnak, fiamnak... Ha tornyosulni is fog a pénz, a gyerekem épp úgy elküldöm nyári munkára, nem azért, hogy kínozzam, hanem hogy tanuljon belőle. Szorgalmat, alázatot, és tudja meg, milyen érzés alkalmazottnak lenni, én nagyon sokat tanultam.

A feleségedet nem értem...

Az a véleményem, hogy a feleséged egy önálló életre képtelen élősködőt nevel a lányotokból.

Másnak meg 16 évesen már suli után napi 6 órát kell dolgoznia árufeltöltőként, hogy beszálljon a családi költségvetésbe, és ne halljanak éhen! Sajnos ők vannak többen.

Bill Gates meg valószínűleg egy szigetet vett érettségi ajándékba, de ne várja már el...

Nem látja a munka és a pénz valódi értékét, mert soha, semmiért nem kellett megdolgoznia. Addig lesz jó élete, amíg eltartjátok. Önálló életre ezért nem is törekszik.

Ha lenne állása, saját bevétele, esetleg kénytelen lenne egy idő után a saját lábára állni: elköltözni, családot alapítani, beosztani a keresetét.

Ma egy érettségi, főleg ha gyengék a jegyei, kb. annyit ér, mint 20 éve a nyolc általános. Viccen kívül! Örülhet a lányod, ha talál egy három műszakos gyári operátori állást minimálbér felett.

Gondolom, a legjobb kilátásai az életben, ha talál magának egy férjet, akinek szül gyorsan egy-két gyereket, és aztán majd ő eltartja.

A helyedben ultimátumot adnék neki. Keress egy szakmai tanfolyamot. Mondd meg a gyereknek, hogy vagy elvégzi, vagy költözhet, és mehet, amerre lát. Szakmával a kezében pedig vagy keres állást (tudom, hogy találni nem egyszerű, de legalább intenzíven keressen, ne csak lébecoljon), vagy máris cuccolhat.

Te leszel a gonosz a szemét a család szégyene, ez borítékolható. Beszéld meg a feleségeddel, hogy a telefonból meg a ruhákból nem lehet megélni, ellenben fizetitek a tanfolyamát azoknak az árából. A kettőt egyszerre meg nem tudjátok fizetni.

Kérdezz rá, mi lenne velük, ha veled valami történik. Hogy élnének meg? Egy keresetből eltartaná a lányát? Mit gondol, mi lesz vele, ha ti már nem lesztek? Örökké ti sem tudjátok eltartani. Azt akarja, hogy a lányotok majd 40 évesen kerüljön az utcára, pályakezdőként?

Vagy hogy egy életen át kiszolgáltatva éljen a férjének, mert vagy nyel és eltartják, vagy kidobják, ha nem jókislány? Az ilyen eltartott feleségek élete erről szól. A férjük keményen kihasználja, hogy azt tehet, amit akar, amíg a feleségének nincs hová mennie. Megcsalja, megveri, fenyegeti, ha kedve tartja, akár naponta.

Nem olyan klassz élet az, ahogy sokan elképzelik.

Ahhoz már nagyobb az esély a lottó ötösre, hogy talál egy gazdag, rendes férjet, aki eltartja élete végéig.

Most pillanatnyilag jó így neki. De a pillanat elszáll...

Szülőként nektek igenis az a feladatotok, hogy a gyereket úgy neveljétek: képes legyen az önálló életre, megéljen a jég hátán is, és idővel bátran kirepüljön a fészekből.

Ezt mint gyerek és mint szülő is így látom!

Na és a kis feleséged meddig óhajtja eltartani a kicsi lánykáját? Mert ti sem éltek örökké, előbb-utóbb önállósodni kellene... Vagy arra vár, hogy talál egy lehúzható férjet?

"A lányom közben engem támad, hogy másnak bezzeg sokmilliós autót vettek a szülei érettségire stb"

Nem vagyok az erőszak híve, de nem kevertél le itt egy hatalmas nagy maflást úgy visszakézből? Jobb későn, mint soha.

"Ez a lány még sokat fog sírni... "

Pont ez jutott nekem is az eszembe!!! Ez a csaj még nagyot fog szívni az életben.

Elég fura szerzet a nejed. Nem beszéltél még vele erről? Hogy még is mit akar elérni ezzel? Nem mondanám ösztönzőnek ezt a módszert arra, hogy a lány a saját lábára álljon. Ha egyszer otthon mindent megkap, vagy annál is többet, akkor minek dolgozzon?

Tesóm is hasonló helyzetbe került, kijátszotta az összes lehetőségét egyetemen és átkerült költségesre. A szüleim már évek óta mondogatják neki, hogyha ez egyszer megtörténik, ők nem hajlandók tovább finanszírozni a tanulmányait és így is lett. Az alapvető dolgokat megkapja, lakhat itthon, kap enni, de mást nem! Gőzerővel meló helyet kap, mert ultimátumot kapott.

Én szintén 22 vagyok, egyetemista. "Mindent" megkapok addig, amíg tanulok. Minden vágyam egy kisautó, de a szüleim elmondták, hogy sosem fogom megkapni, majd megkeresem rá a saját pénzem és igazuk is van. Ha megkapnám, csak elverném rá az ösztöndíjamat, mert fenn is kell tartani. Laptopot is magamnak kellett vennem és mindent. A komolyabb ajándékokat (pl a tv-m) is feltételhez kötötték mindig és ha nem teljesítettük, nem is kaptuk meg amire vágytunk.

Hatalmas beszélgetésre lenne szükségetek, mert ez így nagyon nem jó.