Ti is megsértődnétek ezen? Vagy rosszul esne?

De még is csak egy családot alkotnak még mindig így hárman nem???Legalább annyit lehetne mondani, hogy kettesben megyünk apáddal, mert szeretnénk ketten pihenni vagy bármi.Ez, hogy odalökik a gyereknek, hogy itthon maradsz és kész az elég bunkó szerintem.

Nem kérdés, hogy a szülők szeretnének most már egyedül menni, hisz gyereket felnevelni nem könnyű..de ennek akkor is van egy menete.

"Legalább annyit lehetne mondani, hogy kettesben megyünk apáddal, mert szeretnénk ketten pihenni vagy bármi" - feltételezem, pont ez történt... amellett, hogy felesleges közlés, mert nyilván azért megyek valakivel kettesben pihenni, mert szeretnék vele kettesben pihenni... tudod, ez megint ilyen regresszív személyiség-reakcióra utal, az ember a "MIÉRT"-korszakában kérdez meg mindent, utána már rájön magától az alapvető ok-okozati összefüggésekre, és nem kell neki külön elmagyarázni, hogy a szülei azért mennek el kettesben pihenni, mert kettesben szeretnének lenni, és pihenni.

Most komolyan, te tényleg egy korának megfelelően érett személyiségű 19 évest látsz a kérdés mögött?

Gondolom a kérdező kapcsolata alapvetően ilyen semmilyen a szüleivel. Nálunk biztos nem fordult volna elő, hogy ha én akartam volna menni velük nyaralni, akkor elutasítottak volna. Szerintem az a normális, hogy elmennek egyedül pár napra, aztán meg a család közösen is elmegy egy hétre. A barátok különben sem tudják pótolni a nemlétező szülői bensőséges kapcsolatot. Barátok jönnek mennek az ember életében. Nagyon ritka az őszinte örökké tartó barátság, de a barát sincs mindig az ember mellett. De nekem az alap, hogy nem utasítom vissza a gyerekemet, különösen nem ilyen módon. Magyarul le vagy tojva kérdező, és vond le a megfelelő következtetést. Sajnos. De vannak ilyen szülők. Nem vagy egyedül.

Majd ha anyád kórházba kerül, akkor neked se kell bemmeni meglátogatni, mert mondjuk épp jobb programod támad. Kíváncsi vagyok ahhoz mit fog szólni a nagyságos asszony.

Kedves kerdezo teljesen egyetertek veled.

Szerintem a szuleid eleg kegyetlenek veled.Par ev mulva mar se igenyed, se kedved nem lesz arra, hogy veluk menj nyaralni.Amig lehet, szerintem minden normalis szulo kielvezi, hogy a gyereke is reszese lehet a sajat elmenyeinek.A kornyezetemben elo mar majdnem felnott gyerekek szulei orulnek, hogy a gyerek meg veluk jon.Es ettol meg nem hidegul el egymastol az osszes par.Nekem rettentoen rosszul esne, ha IGY itthon hagynanak, ha lenne penzem es lehetosegem en el is koltoznek otthonrol, hadd egesz evben elvezzek egymas tarsasagat, es majd 70 eves korukban mikor jonnenek az unokakkal nyaralni vagy valami megmondanam bocs de zavartok.

Kedves #33-as válaszoló, el kell, hogy keserítselek, de a nagybőtűs ÉLET nem így működik... az a természet normális rendje, hogy a kamaszkorban a gyerek eltávolodik a szülői családjától - aka "lázadások kora" - végbe megy a leválás folyamata, a saját párja lesz számára a legfontosabb(!) - akiről ugye te tapintatosan hallgattál, és csak a szülőket meg a barátokat emlegetted, holott már az ótestamentumi Biblia is azt írja, hogy ""Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté."

(Mózes első könyve 2:24) - és ezután alakul ki egy új, felnőttek közötti szeretetteljes viszony a szülők és a felnőtt gyerek között.

Szóval, ahol rendben lezajlik a leválás folyamata, ott van a legnagyobb esély a felnőtt kori normális viszonyra, a rányitott ajtóra. Aol valamelyik fél ráakaszkodik a másikra, és nem tud lezajlani zökkenőmentesen a leválás, (gyakoribb a fordított szereposztás különben, ahol a szülő gátolja, pont mert szembesülnie kellene vele, hogy a saját párkapcsolata közben kiüresedett - a gyerekek "kirepülése" a 2. válási csúcs a demográfiában) ott van nagy esély rá, hogy később neheztelésekkel lesznek tele, és nem nyitják az ajtót egymásra.

Szóval már nem azért, de én egyáltalán nem örülnék neki, ha a 19 éves gyerekemnek még én lennék a legfontosabb, és nem a saját pasija, csaja, párja, férje, felesége, akárkije, azt gondolnám, hogy súlyos nevelési hibát követtem el... egyfelől. Másfelől ha már "természetes" - láttad már, hogy a szarvastehén hogy marja el maga mellől a felnőtt borját, mert a természet rendje szerint ideje a bikák után nézni??? A zasszony egyáltalán nem egy "babafüggő", de ott szipogott a képernyő előtt... na, ez azért főemlősöknél, így az embernél is nem így zajlik egészen, de bizony a leválásnak, és a szerepek átalakulásának végbe KELL mennie. Vagy különben lesz az örihari valamelyik oldalról, vagy a pokol a leválni képtelen gyerek új párja számára, ilyesmi...

Igazándiból "bezzeg a mi időnkben" ritka volt az ilyen probléma, mert mi azért már tizenévesen a KISZ-táborban a gólyát kísértettük szakmányban:))) - szóval ez valami új keletű tömegjelenség, a leválni nem hajlandó huszonévesek problematikája... a tudomány azt írja erről, hogy a mai tizen-huszonévesek lázadó hajlama a FELE a 30 évvel ezelőtti tizen-, és huszonévesekének. Namost lehet, hogy valaki ennek örül, de szerintem tragédia, elég megnézni a demográfiát meg a mai tizenévesek önállóságát...

Kedves előző. Hamár a Bibliát hozod fel példának, olyan dologra amiről itt nincs szó, akkor hadd utaljak arra, hogy az Újszövetség alapja a krisztusi szeretet. legalábbis legjobb tudomásom szerint, bár nem vagyon vallásos. Eszerint ki az aki szeret, és ki az aki csak elvisel? Aki a szeretethiányos lánya mellé áll, elviszi nyaralni, hogy jobban legyen, és érzelmileg helyre álljon és társaságot tudjon szerezni magának, vagy aki a szemére veti, hogy az ő hibája, hogy nincsenek barátai, és kezdjen már magával valamit, mert egy szerencsétlenség. Nagyon elmés az állatokra hivatkozni, de ott utána nincs is kapcsolat a szülőkkel, mindenki megy aztán viszont hallásra. Mellesleg az állat anyja addig már mindent megtanított a gyerekének amit lehet, és ott nincsenek érzelmi gubancok.

Nem minden kamasz lázad. van akinél az a kamaszkor, hogy elégedetlen magával és szeretethiányos. Gondolom a szülei ebben is vastagon benne vannak, úgyhogy nem csoda hogy most sem állnak mellette.

A nem leváló kamaszok nem érzelmi problémásak, legalábbis akiket én ismerek. Anyagi okai vannak és lusták. Nem csinálnak házi munkát, nem akarnak se tanulni se dolgozni, csak élősködnek a szüleik pénztálcáján. Ha jól érzékelem a kérdező nem ebbe a kategóriába tartozik, csak hogy tisztában legyünk a helyzettel.

Nézd, kedves #37, én sem vagyok vallásos, és kifejezetten a mózesi törvényekre hivatkoztam, nem vallási alapon, hanem mert az a legrégebbi ismert komplex etikai rendszer, ha jól tévedek.

És hát ugye itten a történetben nem egy szereplő van - a kérdező - hanem 3 szereplő, a kérdező, az apja, meg az anyja. Most nézzük meg, mi történik akkor, ha a szülők továbbra is a "babóka-mabóka az első mindenek felett" - szerintem eleve hibás - nézőpontot képviselnék, amire persze a saját kapcsolatuk menne rá egy idő után - mint utaltam rá, ténszerűen ez az időszak a 2. válási csúcs.

És akkor jöhet a "krisztusi szeretet" c. téma... te biztos vagy benne, hogy az szereti jobban a gyerekét, aki asszisztál a leválási nehézségeihez, aminek árán maga is egyedül marad, és a következő 20-30 évben koloncként fog rajta lógni rossz esetben, és a jövendő családi életét veszélyeztetni? Vagy ha nem, akkor is jó sansszal egyedül tölti a hátralévő évtizedeit? Vagy csak szimplán 2 év múlva egy válással szembesíti azt a gyereket, aki most egy nyaraláson van kiakadva?

Vagy esetleg az szereti jobban azt a gyereket, aki az egész család stabilitását nézi, elvárva ezért a gyerektől is némi áldozathozatalt?

"Nagyon elmés az állatokra hivatkozni, de ott utána nincs is kapcsolat a szülőkkel, mindenki megy aztán viszont hallásra." - ez meg ugye ebben a formában nem igaz, kérdés, hogy milyen állatról beszélünk. Még az említett szarvasnál is csak részlegesen, vannak szarvasok, amelyek csordában élnek, és ott az utód gyakran csorda tag lesz, csak már felnőtti szerepben.