Mit tegyek ha a 44 éves apám "molesztál"? Sürgős?

Hívd a kék vonalat! 116 111

http://www.youtube.com/watch?v=WSbMUzJ_-KA

Ezek ellen nem tudsz mit tenni,legfeljebb kerüld el messzire amennyire csak lehet,zárkózz be a szobádba

Csak akkor tehetsz már ez ellen valamit ha megtörtént a baj sajnos :/

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem túlreagálod. Nekem is volt egy időszakom, amikor beképzeltem magamnak, hogy apám molesztál. Aztán most, felnőtt fejjel, meg öl a lelkiismeret, hogy hogyan feltételezhettem ilyesmit?

Szóval próbáld meg megközelíteni az ő oldaláról. Biztos furcsa neki is, hogy a kicsi lánya fejlődik, nőiesedik. Furcsa azt látnia, hogy kész nő vagy, de valahol mégiscsak a kicsi lányaként tekint rád.

Volt, hogy az én apám is bejött egyszer a fürdőszobába. Nagyon mérges voltam, aztán amikor leszidtam, akkor lemagyarázta, hogy neki eszébe sem jutott, hogy ez engem zavarhat, hiszen a kislánya vagyok, és nem gondolta volna, hogy szégyenlősködöm. Anyukám felvilágosította, hogy 15 évesen már nem vagyok kislány, és tényleg tiszteletben kéne tartani az intimitásomat. Onnantól kezdve nem volt semmi baj. Szerintem akkor esett le neki, hogy már "nőcis" vagyok, és nem gyerek. :)

24/n

Kérdező, szerintem is túlreagálod, itt az általad leírtak alapján sokkal inkább szimplán eltérő értékrendről, szociokulturás különbségről lehet szó. Nekem pl. az a tök természetes, hogy nyugodtan ki-be járkálunk, amíg a másik fürdik, akár leállunk beszélgetni, és rohadtul nem tudnék mit kezdeni azzal, ha valaki kitalálná, hogy holnaptól ne így éljek a saját házamban, mert ez őt zavarja. És bár valszeg megpróbálnék figyelemmel lenni rá is, azért még x-szer megesne, hogy bevágtatok, amíg fürdik, és akár leállok vele dumálni, mert ez a reflex, ha nem figyelek oda, ezt szoktam meg több évtizede. Ahogy az is természetes, hogy időnként hozzáérek a beszélgető partneremhez, amivel az USA-ban simán meg lehet nyerni egy zaklatási pert. Namost, hála a médiának, illetve az ott sulykolt dolgoknak, a TE korosztályod egy jelentős részének az lett a "normális", amihez az én korosztályom kb úgy áll, mint a burkához - egy más kultúra furcsa szokása, amihez nekünk semmi közünk... tehát egyszerűen az van, hogy itt a generációs különbség - szerintem sajnos - szociokultúrás különbségbe ment át.

(épp a minap jutott eszembe, hogy az én anno volt fiatalságomban teljesen mindennaposak voltak az autóbuszon enyelgő fiatal párok, és most jó ideje egy darabot nem látok belőlük, de még egymás ölében ülőt se - hát hova jutott ez az ország, prűdfölde lettünk? - én személy szerint nagyon nem szeretném, ha az USA biblia-övi részének prűdsége válna itt is valamiféle mértékké)

"Azért írtam hogy véletlenek nincsenek,mert pl miért nem kopog??"

Vannak családok - és meglepö módon elég sok - ahol a szülöknek az a természetes, hogy a gyerekhez be lehet járkálni kopogtatás nélkül, mert az csak gyerek.

Olvass utána akár ezen az oldalon is, rengeteg tininek van gondja ezzel