Akik a párjuk miatt messzire költöztek, hogyan élték meg?

kérdező a férjednek nincsenek barátai, legalábbis olyanok akikkel összejárnátok?! Ugye jól gondolom?

Az én páromnak 1 olyan régi barátja van akikkel néha néha nagyon ritkán összejárunk de az ő felesége meg nem magyar így alig értem amit mond és nincs is közös témánk.

Haverja viszont elég sok van de azok meg italozósak és ő nem szereti a kényszer ivást ezért nem járunk azokkal össze. Így nekem még esélyem sincs ismerkedni, mert bent a házban nem fogok barátokat találni.

Kérdező, ne haragudj, de nekem úgy tűnik teljesen ellentétesek vagytok. Éltetek együtt házasság előtt? Tudom az ellentétek vonzzák egymást, de azt is hogy ez nem mindig elég, szüleim 20 évig kínlódtak, mire végre belátták hogy ez nem megy, mert teljesen mások, máshogy képzelik a kikapcsolódást...stb. ritkán volt olyan hogy mind a kettőjüknek jó lett volna valami. Legtöbbször az egyik áldozatot hozott, de mivel makacs mind a kettő ezért ez inkább duzzogással, vitával végződött.

Nem is biztos hogy azzal van gond hogy messze vagy a családodtól, hanem alapjába a kapcsolatotokkal nincs minden rendben (?)

Én írtam hogy külföldön élünk, nincs más társaságunk, egymásnak vagyunk, ő dolgozik, én itthon vagyok. De mindig megyünk valahova, kirándulunk, mászkálunk, hosszabb túrákra van hogy nem is viszünk magunkkal kaját, hanem ahol épp megéhezünk ott beülünk valahova és eszünk.

Ezek nem olyan drága dolgok, egy kávé, egy süti, egy gyros... és olyan jó kiszakadni kicsit.

Dolgozol? vagy keresel munkát? mert akkor ott ki tudnál törni, tudnál barátokat szerezni.

Vagy amikor én először elköltöztem, akkor kitaláltam hogy új szokásaim lesznek, pl. elmentem fodrászhoz pár havonta, de mindig ugyan oda, úgy összebarátkoztam a fodrásszal hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot. Vagy eljártam egyedül cukrászdába, amikor a párom dolgozott, ittam egy kávét, vittem újságot, laptop-ot, és elvoltam, mivel rendszeresen jártam oda egy kis idő múlva már ismertek, és beszélgetni kezdtem az ott dolgozókkal, már a végén miattuk jártam oda :)

Nincs valami hobbid? Interneten kereshetsz a környéken hasonló érdeklődésű embereket.

Nekem van egy kutyám, akivel bárhol tudok barátkozni (ahol beszélem a nyelvet :)), mert sétálok vele, sok kutyás van, rögtön van közös téma.

Mióta élsz ott az új helyen?

Értem hogy nem unatkozol, nem is azért gondoltam hogy mozdulj ki egyedül is, (én is dolgoztam, csak a párommal pont ellentétesen voltunk beosztva) hanem hogy hátha könnyebb lenne beilleszkedni, ha már lenne néhány megszokott hely, ismerős arc.

Az hogy idősebb tőled még nem mentség, az én férjem is 9 évvel idősebb, és időnként le se lehet lőni :) pedig alapból ő is zárkózott, nehezen barátkozós típus, ha jól belegondolok egy barátja van összesen, azzal is 2havonta váltanak 1-1 emailt és kész. De kirándulni nagyon szeret.

Biztos beszéltetek már erről, de szerintem továbbra is hozd fel neki a témát, míg nem lesz valami megegyezés, mert ez így hosszútávon nem lesz jó.

Igenis ki kell néha mozdulni. Ha barátok még nincsenek is, legalább együtt kapcsolódjatok ki. Biztos sokat dolgozik, de csak van szabadnapja a párodnak is...

Írtad hogy babát szeretnél, de nem jön össze, biztos ez is nagyon megvisel. Ha több mint fél évig nem sikerül, menjetek orvoshoz, és nézessétek meg magatokat, ne kínozd magad emiatt évekig!

Én csak azt tudom javasolni, hogy ha még nincs, vedd rá a családod, köttessék be az internetet, lehet skype-olni, akár úgy is hogy látjátok egymást, tudom nem ugyanaz, de ha végkép magad vagy, sokat segít.

Kitartás!

Tapasztalat hogy ez sokáig nem fog működni,nem fogod idegekkel birni.

Az exférjemmel mi is az ő szülőfalujában telepedtünk le,nem gondoltam én bele igazán.Könnyen ismerkedek,ezzel nincs baj.De mivel egy munkahelyen dolgoztunk (jól fizető melót hagytam hátra a kapcsolatért),igy esélyem nem volt barátokat szerezni,minden percen leste,elszámoltatott,és jelenetet rendezett ha csak a szomszéd nővel is szóba álltam.Szüleimhez barátaimhoz szintén hisztizett ha hazalátogattam havonta(nem a pénz miatt).Nem akarta hogy csinosan öltözzem,igazából beültetett volna a sarokba hogy neki kéznél legyek bármikor és ennyi.

Amig nem kötlöztünk össze,ezek a tulajdonságai nem jöttek elő.

1 évig birtam,majd egy költöztetőkocsit hivtam,aztán már csak a tárgyaláson láttam.

Azóta lett olyan párom,aki nem akar kalitkában tartani,együtt költöztünk ismertlen városba,kimozdulunk,ő is igényli a barátokat,de a kettesben hatalmas sétákat is.(és nem találja pazarlásnak ha beülünk megenni egy 200Ft-os sütit,mert addig is együtt vagyunk)