Akik a párjuk miatt messzire költöztek, hogyan élték meg?

Tudom mit érez a párod, de nem jól kezeli a helyzetet.

Anyósom/apósom egy katasztrófa, én nem szeretem őket, ők sem engem.

Igazából a párom sem szereti őket nagyon, de azért néha hazalátogatna.

A gondolatától is rosszul vagyok, de nem tiltom, menjen ha jónak látja. Csak engem ne akarjon magával vinni, se a leendő gyerekeinket :)

Próbáld meg megbeszélni a pároddal értelmesen, ültesd le, ha akadékoskodik készülj fel pár logikus válasszal.

Ha durcázik is egy kicsit előbb-utóbb belemegy a dologba, nem kell ezen veszekedni.

12-es: nincs mitől megijedned,hacsak nem akarod bezárni mint a kérdezőt a párja.

Nincs azzal baj ha az egyik fél szülővárosában laknak,ha az eredetileg ott lakó segit beilleszkedni a másiknak.Társaságba járni,barátokat szerezni,távolságtól és anyagi helyzettől függően 2hetente-havonta meglátogatni az otthagyottakat.

16-os, ha ez nekem szólt (14), akkor megkérdezném ugyan te szívesen leengednéd-e gyermekeidet a "nagyszülőkhöz" akik eltekintve attól hogy alkoholista a nagypapi és páleszfőzdét tart a fél telken, olyan "házban" laknak ami vetekszik egy szemétteleppel.

A szobakutya 2 havonta beteg, a házőrző másodszorra akadt fent a kerítésen.

Egyébként sem engedném oda a gyereket, mert anyós meg idegbeteg, még kezet emelne rá.

Kérdezőnek: sajnos ez ilyen marad akkor, a párod nem nagyon hajlandó a kompromisszumra.

Hirtelen nem is tudok tanácsot adni ezügyben.