Ha megcsalna a házastársatok, szeretnétek tudni róla?

Elnézést, ha szabad megjegyeznem, biológus vagyok. A főemlősök egyáltanán nem monogámok, kivéve talán az orángutánt, de ő viszont magányos és csak időszakosan létesít párkapcsolatot. Kevés monogám faj van, talán egyes madarak, vagy esetleg a farkasokkal kapcsolatban szokták emlegetni, de a többi nem, ugyanis nem logikus. Az emberi erkölcsök persze mást írnak elő, főleg napjainkban. A zsidó-keresztény kulturkör monogám, igen. De nem genetikailag, hanem szokásjog alapján. Sok jogi megfontolás vezetett ide, jó részük érthető is. Elsősorban tuljadonjogi okai vannak. Erkölcsi kevésbé.

Hát akkor elég rossz biológus lehetsz, ugyanis az etológiábn (és általában az evolúcióra alapozott tudományokban) ez az alapvetés. De tessék itt egy kis idézet Csányi Vimostól:

"Az emberi szexualitás az utódok létrehozásán kívül örömszerző és párkapcsolatot erősítő funkciót is felvett. Ez az örömszerző funkció az embernél a szexuálpszichológia tanúsága szerint együtt járt a párkötődés kialakulásával is (Zeifman és Hazan 1997). Az emberi szexualitás erősíti a párkapcsolatot, létrehozza azt a hosszabb-rövidebb ideig tartó monogám viszonyt, amely lehetővé teszi a szexuális versengés minimalizálását. A vadászó, kalandozó csapat hímjei, férfiai többé-kevésbé biztosak lehetnek abban, hogy párjuk kötődik hozzájuk és genetikai érdekeik, legalábbis statisztikai átlagban, ritkán kerülnek veszélybe.

A különböző kultúrákban intézményesített párkapcsolatok rendszerei megfelelnek ennek a biológiai alapnak. A kultúrák kb. 40 százalékában találunk intézményesített monogámiát, de az intézményesített poligám társadalmakban is monogám a férfiak nagy része, csak a rangsor legtetején lévők valódi poligámok (Murdoch 1967). Továbbá mind a monogám, mind pedig a poligám társadalmakban megtaláljuk az ellenkező irányú devianciákat: a monogám társadalmakban a barátnők, illetve a prostitúció formájában, a poligám társadalmakban pedig a kedvenc és főfeleségek intézményében. Egy százas skálán, ahol a zérus felelne meg a tiszta monogámiának és 100 a poligámiának az ember morfológiai jegyei alapján kb. a 10-15-ös érték körül helyezkedik el, tehát erős, de nem teljes a monogám tendencia, és valószínűleg az egyedi genetikai variabilitás is szerepet játszik konkrét megnyilvánulásában (Berghe 1979). "

Úgy tűnik nem neked van igazad.

Maradjunk A Kérdésnél.

Igen, szeretném tudni, két okból is.

Egyrészt, hogy elgondolkodjak, mit javítsak a kapcsolatunkon, ha még fontos a számomra.

Másrészt, hogy ha az én fejemben is megfordul majd a félrelépés, ne legyen lelkifurdalásom.