Mit tennétek a helyemben? Mi a véleményetek erről a helyzetről?

Egy éves házasok vagyunk a férjemmel, van egy közös babánk. Boldogok vagyunk. Budapesti albérletben élünk, van egy rozoga autónk, amit a lakás és rezsi mellett fizetnünk kell. Nem élünk nagylábon, de nem is nélkülözünk. Férjem, rendes, becsületes, megbízható ember, fizetését hazaadja, munka után rögtön hazajön, most mégis konfliktus van közöttünk. Feltett szándéka, hogy Angliában kell új életet kezdenünk, mert ami itt vár ránk Magyarországon az nem túl kecsegtető. Úgy tervezi, hogy Ő megy ki először, berendezkedik, aztán mi is követjük a babával, addig minket hazaköltöztet a szüleimhez. Én nem rajongok az ötletért. Több oka is van. Akármilyen is itthon a helyzet, én ragaszkodom az országhoz, mert ez a hazám. Idősödő szüleimtől nem szívesen költöznék több ezer kilométerre. Egyedüli gyerek vagyok, ha bármi történne, csak rám számíthatnának. Férjemnek van itthon egy egzisztenciája. Nem manager, de több éve dolgozik becsülettel egy ismert cégnél, amiből megélünk, és nem az én GYedem a fő kereset, csakhogy ebből éppen megélünk, lakáshitelt már nem tudunk fizetni. Amikor senkim nem volt én is nekivágtam külföldnek, nem túl sok szerencsével. Én tudom milyen az, mikor az ember egyedül van egy idegen országban, mint a kis újja, és csak saját magában bízhat. Igaz nekem volt egy jólelkű segítőm, aki rengeteget tett értem. Tudom milyen az folyékony angol nélkül ügyet intézni, egy francos takarítói állásinterjúra menni diplomásan, ahol arról kérdezgetnek, mit jelent neked a csapatszellem. Tudom milyen róni az utcákat és cv-ket osztogatni korgó gyomorral. Tudom milyen az, mikor állásközvetítőhöz mész, és úgy néznek rád, mint egy sz.ar-os bevándorlóra, aki veszi el a munkát az otthoniaktól. Mindezeken én keresztül mentem már, és nem biztos, hogy mégegyszer szeretném, főleg egy gyerekkel. Emellett férjemnek szerintem nincs meg az a kellő nyelvtudása, hogy egy családot is merjen magával vinni. Nem érti, hogy ez nem úgy működik, hogy fogom magam usgyi és leszedem a kolbászt a kerítésről. Bújnia kellene a fórumokat, tájékozódnia az ország szociális juttatásairól, lakásbérlésről, stb..Nem teszi, csak morcos rám, mert szerinte én csak a jelennek élek. Hogy akarok albérletben gyereket nevelni? Mit mondok majd neki, ha kérdezi, hogy nekünk miért nincs házunk? Miért nem megyünk nyaralni? Amúgy meg tudom, hogy mindebben van igazság és szeretnénk legalább három gyereket, amihez nem kevés pénzzel jár, főleg, ha majd elkezdenek suliba járni. De, ha mondjuk csak kettőt vállalunk én is vissza tudok menni dolgozni és máris nem egy fizetésből élünk. Nehéz helyzet ez. Én megértem ŐT, és van sok mindenben. Én is szeretném, ha a gyerek anyanyelvi szinten beszélné az angolt. Férjem nagyon makacs ember, azt nem akarja megérteni, hogy én így nem akarok feladni itt mindent, hogy ennyire nem felkészült a témában. A másik meg, hogy nagyon nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy Angliában éljek. Másnak lehet ez az álma, de nekem nem. A konfliktus odáig fajult, hogy két napig nem állt szóba velem, mert én összetöröm az álmait, és nem nézem a gyerek érdekeit stb.