Mit gondoltok erről a helyzetről? Csak én reagálom túl?

A volt páromat az egyik legjobb barátnőmön keresztül ismertem meg. Ők ( a barátnőm és a párom) csak ismerősök voltak, nem voltak különösebben jóba, de miután egy pár lettünk, csináltunk néhány közös programot (összesen talán 6-ot), ahol kicsit összeszokott a 2 baráti társaság. Komolyabb barátságok nem szövődtek, csak haveri kapcsolatok. Aztán a párom több mint egy év után megcsalt, elhagyott, teljesen kicsinált. Ez a barátnőm meg továbbra is jópofizott vele, sőt részletekbe menően ecsetelte nekem, hogy a párom milyen jól elvan az új nőjével, akivel engem megcsalt. Én ezt finoman szólva nem vettem jó néven, vártam volna tőle egy kis együttérzést, de arra hivatkozott, hogy már régebbről ismerte a páromat és a társaságát és jól érzi magát velük. Mégegyszer leszögezném, hogy ott szó sem volt barátságról, max nagyon halvány haverságról . Szóvá is tettem, hogy nekem milyen rosszul esik, hogy azzal a fiúval jópofizik, aki engem teljesen tönkretett, ahelyett, hogy inkább mellém állna. Megmondtam, hogy ne számítson rám, ha ezt tovább csinálja. Ennek több mint 1 hónapja, azóta a barátnőm nem keres - pedig tudja, mennyire iszonyatosan magam alatt vagyok a szakítás miatt- ,szóval egyértelműen választott a 7 éve legjobb barátnője és a haverok között (akik egyébként teljesen semmibe veszik őt).

Én reagálom túl, vagy ez tényleg undorító??? Túl nagy kérés volt tőlem, hogy álljon mellém, és ne csináljon úgy, mintha a volt párom semmi rosszat nem tett volna?