Hogy lehet, hogy a mostani anyák ezt nem bírják?

Megmondom őszintén igen, én is panaszkodtam itt és anyukámnak is, ettől függetlenül viszont nem gondolom, hogy rossz anya lennék. Egy 5 hónapos babával vagyok itthon, ő az első picink. Alapból úgy érkeztem haza a kórházból, hogy be voltam rezelve, anyu nálunk volt egy hétig, hogy kicsit szokjuk a helyzetet. Amikor elment, igen... feltaláltam magam és csináltam amit kell, de ez nem jelenti azt, hogy nem érzékenyültem avagy érzékenyülök el és sírom el magamat olykor, hogy elegem van és nem bírom tovább "egyedül". Aztán persze megrázom magam és mosolygok, mert a kislányunk a legcsodálatosabb dolog az életünkben a férjemmel. Sírtam el anyunak, hogy ki vagyok merülve és bármit csinálok csak sír és sír, már nem tudok vele mit csinálni, bevallom igen, bőgtem szó szerint a telefonba, hogy elegem van. Volt olyan is, hogy hazajött a férjem a kezébe adtam a gyereket és úgy ájultam be az ágyba pár órát aludni, gyanítom még lesz is. Most kezd beállni olyan napi rutin, amit már követni tudunk, eddig teljesen össze vissza random keltünk, ami engem totál kikészített. Kikapcsolódni sem tudtam, mert úgy gondoltam, hogy ilyen pici baba mellett ott kell lennem, nem hagyhatom otthon egy órára sem. Ha ezt akkor nem sírom el itt, illetve édesanyámnak akkor mára már begolyóztam volna szerintem. Valahol igenis ki kell engedni a fáradt gőzt és ne a gyerek legyen az, aki megissza ennek a levét.

Én is úgy látom édesanyámat ahogy te, de tudod mit mondott, amikor így kiborultam? Hogy ő sem volt sosem szuper anya, bizony sokszor elvonult sírni amíg nem láttuk, kiváltképp, amikor nálam elapadt a teje és képtelen volt pár hétnél tovább szoptatni. Azt mondta borzalmasan megviselte, hogy tejmamira szorultunk, nem tudott ő édesanyámként mindent megadni nekem, pedig már nem első gyereke voltam.

Azt is elmesélte, hogy 4-5 éves voltam, amikor kirúgták az első komoly munkahelyéről és velem is gondok voltak, konkrétan elment pszichológushoz, mert nem bírt egyedül a helyzettel.

Elmondta, hogy hitelük volt a lakásra, de lehetőségük lett egy összegben kifizetni egy részét, így jó részét elengedték. Ő hetekig zsíros kenyeret evett, hogy nekünk jusson egy-egy szelet parizer a kenyérre, csak ki tudják időre nyögni azt a pénzt. Sikerült nekik. Ebből én tudod mit vettem észre? Semmit! A világ legjobb anyukája volt, mosolygott, nevelt, megcsinált mindent!

Nekem is vannak problémáim olykor, de ebből az én gyereke(i)m sem fog(nak) észrevenni semmit! Nem gondolom, hogy ettől én vagy bárki más rossz anya lenne. Attól hogy olykor sírunk igenis megcsináljuk, ennyi. Majd ha lesz egy nyűgös babád és napokig nem alszol akkor emlékezz vissza erre a "panaszkodás" témára. Szerintem nincs olyan anya, akinél soha ne szakadt volna el a cérna, szaladtak volna ki a száján a dolgok. Én is mondtam már, hogy nem bírom egyedül, de kicsit megnyugszom és belegondolok, hogy mi az hogy egyedül? Itt van a férjem, anyukám, ha nagyon kell anyósom is. Egyáltalán nem vagyok egyedül.

Hát, most lehetne fejtegetni, hogy régen volt-e jobb, vagy most. Mindenesetre én csak annyit tudok mondani, kedves Hölgyeim, hogy ti akartátok a fenenagy egyenjogúságot, és ezért most le fogtok pontozni, de tessék, íme az egyenjogúság. Mehettek ti is dolgozni napi 8-12 órát, az már mellékes, hogy ma ebben a sz*rkupac országban így sem lehet megélni. Aztán ha "jó" férjet fogtál ki, mehetsz haza főzni, mosni, mosogatni, takarítani és a picivel foglalkozni, míg a férjed orbitális sörösbüfiket eregetve a fotelban ül, és nézi a meccset.

Nekünk még nincs gyerekünk, de mi beosztjuk a házimunkát. Ha a párom mosogat, akkor én kitakarítok. A főzést is legtöbbször együtt csináljuk, bár én "hím" vagyok, azért egy krumplit meg tudok pucolni, és a hús felkockázása sem jelent gondot. Ezért nem is értem, hogy sok férfi miért várja el, hogy elé pakolják a kaját. Engem anyukám kiskoromtól ahhoz szoktatott, hogyha enni akarok, akkor -így vagy úgy - meg kell érte dolgoznom (pl. kertimunka, segítség a házimunkában, főzésben, stb).

De a kérdésre válaszolva: a legtöbb ilyen "nyavalygós" anyukát otthon kiskorában elkényeztették, nem tanították munkára, elég volt nekik otthon ülni és várni, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Aki nincs hozzászokva, annak még egy 2 órás könnyű szellemi munkától is kifárad.

Még annyit fűznék hozzá, hogy akinek nagyobb, 5-6 éves gyereke van, végképp nem értem, miért nyafog, mert a legtöbb ilyen gyerek már a tévé vagy a számítógép előtt ül. Az, hogy ez most épp jó-e vagy rossz, arról megintcsak órákat lehetne vitatkozni.

20F

Anyukám 50 éves. Azt mondta, korábban kevesebb elvárás volt az anyukák felé. Legyél jó anya és jó feleség. Pont.

Most:

- legyél jó anya

- jó feleség

- jó szerető

- csinos

- legyen időd (és pénzed) fodrászra, kozmetikusra

- pár héttel a gyerek születése után irány a konditerem

- a gyereknek nem elég, ha a kertben van a levegőn, sétálni KELL vele minden nap

- a barátnőknek, barátoknak nem lehet azt mondani hogy most nem érsz rá/fáradt vagy/a gyerekkel akarsz lenni, mert akkor fanatikus ősanya vagy

- a főnökkel és a munkatársakkal tartani kell a kapcsolatot, különben le vagy írva. Az, hogy jól dolgoztál előtte 5-10 évig le van szarva, ha nem jópofizol gyes alatt nem leszel visszavéve

- a játszótéren divatbemutató van, ha túl csinos vagy azért vagy megszólva, ha túl slampos akkor meg azért

Meg valóban ott vannak az eltérő nevelési elvek, mint pl a sírni hagyás, az igény szerint vs percre pontosan 3 óránként etetés. Mi elvoltunk órákig a járókában egy játékkal már 3 hónaposan, ma ilyen gyerek nincs a közelemben. A gyerekek 2-3 hónapos korukra átaludták az éjszakát (vagy keltek 2-3x sírni, de senki nem törődött vele, este van és aludni kell), most ez kitolódott.

Igaza van a kérdezőnek, bennem is felmerültek hasonló kérdések. Az én anyám is két gyereket nevelt fel egyedül, dolgozott mellette 3 munkahelye volt mégis kiegyensúlyozott volt és vidám, nem éreztem apám hiányát. Mindig volt tiszta ruha, kaja és beszélgetés.

A mostani anyáknak a jó nagy százaléka nemhogy anyának nem való, hanem egyenesen életképtelen, minden megoldást külső segítégtől várnak, ha az nincs akkor jön a hisztéria. Vannak akiknek nem kéne családot alapítani, mert egyszerűen nem alkalmasak rá. Az ilyen nők gyerekeiből lesz agresszív, kezelhetetlen, problémás gyerekek.

Sok igazság van a hozzászólásokban is.

Annyit tennék hozzá, hogy manapság senki nem meri lepasszolni a gyerekét a nagyszülőknek sem, mert jajj megszólják és lelkiismeret furdalás gyötri, hogy rossz anya. Én is ismerek ilyet. Így meg nem csoda ha semmire nem jut idejük, mert egyfolytában a gyerek szívverését monitorozzák.

Itt is vérre menő viták szoktak kialakulni arról, hogy pl. 10 hónapos gyereket szabad-e nagyszülőknél hagyni 2 napra.

Szerintem simán, hiszen ők is felneveltek nyilván egy vagy több gyereket és ha fel is ajánlják akkor meg pláne. De többen egyből megbélyegzik az anyát, hogy milyen rossz anya, mert ilyen "pici" gyereknek az anyja mellett a helye és úúúúúú ő el sem tudja képzelni, hogy fél percnél többet távol töltsön a gyerekétől. Mert egy jó anya ilyen. Mostanában dúl az a dili, hogy 3 éves korig csak az anyja lehet a gyerekkel non stop 24 órában, mert különben lelki fogyatékos lesz. Nem tudom ki találta ki, de oltári nagy baromság. Ezen stresszelnek egy csomóan. Így tényleg fárasztó.

A gyerekek meg hülyülnek el, képtelen egy évesen nyugton maradni 2 percig. Ha nem az van egyből amit ők akarnak ordibálnak, nyafognak, sipítoznak, olyan műhisztiket vernek ki a Sparban is, ha nem azonnal de rögtön az történik amit kitaláltak, hogy legszívesebben én pofoznám fel, de az anyja meg csak nyávog neki, hogy nem baj Pistike, mindjárt mindjááááárt. Szörnyű. Na hát ezt így én sem bírnám. Nyilván egy újszülött más de azért nem kéne ennek konstans állapottá válnia, és máris csak pár hónapot kéne kibírni alvás és pihenés nélkül.

Azért szerencsére vannak kivételek. Láttam már olyat, hogy a kb. egy éves kiskölyök olyan szépen csücsült a fodrászváróban és mandarint majszolgatott amíg anyukája szépült, hogy öröm volt nézni. Ha már nincs kire hagyni, így is lehet csinálni. :-)