Hogy működik egy összeköltözés? Nálatok hogy zajlott?

a mi esetünk furcsa volt

a párom 33 éves én 20 a szüleim autóbalesetben elhunytak 2 éve. Z-t (párom) 16 évesen ismertem meg. úgy volt hogy amikor betöltöm a 18at elvesz. de a baleset közbe szolt.egyedül maradtam. ki találtuk hogy nem bonyolítjuk inkább csak összeköltözünk.

az örökségemet beraktam a közösbe anyámék bútorait amik használhatok át cuccoltam hozzá és azóta is együtt vagyunk.

ő az egyetlen aki maradt nekem :/

szóval nálunk elég lazán ment.

Nálunk teljesen egyszerű volt :)

Fogtam a cókmókom, és mentem.

Összes pénz közösbe, onnan előzetes megbeszélés alapján mindenki kénye-kedve szerint költekezhet (természetesen csak a számlák befizetése, és a nagybevásárlás után).

Megbeszélni a házimunka menetét érdemes nagyon, mert a férfiak hajlamosak azt feltételezni hogy onnantól kezdve hogy beléptél az ajtón, nekik a kisujjukat sem kell mozdítani :)

Egyébként a többi egyénfüggő, főleg a pénzügyek.

Van ahol a teljesen közös kassza jön be, van ahol meg semmi közösködés nincs.

Ezt beszéljétek meg a saját stílusotok szerint :)

Nálunk és elég fura helyzet volt. Én koleszban laktam, ő a saját házában. Azért akarta, hogy összeköltözzünk, hogy ne kelljen az utazgatásra pazarolni az időt, meg hát mégis csak kényelmesebb a családi házában élni.

mi külön kasszán voltunk, én nem adtam a rezsibe, mert nem én akartam odaköltözni és egyébként is tanultam még, nem volt bevételem, de saját magamat elláttam, plusz az ottlakásért "cserébe" én végeztem minden házimunkát. Normális esetben ez nem így lett volna, akkor fele-fele lett volna a takarítás, de így ezt éreztem korrektnek.

Én megbántam az összeköltözést. Soha az életben nem költöznék oda senkinek a házába még egyszer.

Én 17 évesen, otthonról menekülve költöztem össze az akkori párommal, akivel 15 éves koromtól jártam. Az ő szülei megengedték, hogy odamenjek, mivel nem volt más lehetőségem, a szüleim épp váltak és eladták a házat. Soha életemben nem éreztem még magam annyira kiszolgáltatottnak, mint akkor! Mindent mások kénye-kedve szerint kellett csinálnom, hiszen én voltam a beköltöző idegen. Aztán beépítettük a padlásteret, tehát teljesen külön lakásunk lett a párommal, ketten éltünk. De sajnos az sem vált be, állandóan talált valami hibát abban, ahogyan takarítottam vagy főztem. Pedig a fenekét kinyaltam hálából azért, hogy fedél került a fejünk fölé. 10 évig bírtam, de elegem lett, hogy sosem vagyok elég jó. Négy éve mentünk szét, azóta is próbál visszacsábítani, de ma már inkább csak azt bánom az egészben, hogy nem előbb jöttem el onnan, sok szenvedéstől kíméltem volna meg magam.

A jelenlegi párommal két éve vagyunk együtt és fogalmam sincs, hogyan alakul a jövőnk, de iszonyúan félek az összeköltözéstől.