Miért nem támogatják a szüleim az elköltözést? (összeköltözés a barátommal)

Már ne is haragudj, ha annyira felnöttnek érzed magad, hogy elköltözök otthonról, akkor ne várd már el, hogy a szüleid tartsanak el továbbra is.

A szöveged alapján nem igazán voltál eddig sem túl kedves a szüleidhez, minden szavadból döl az utálat. A szüleid helyében elküldtelek volna régen otthonról.

Mintha a barátnőmet látnám, ő is így járt. Amint 16 éves lett és tudott vállalni diákmunkát a szülei közölték vele hogy akkor álljon neki dolgozni a suli mellett és a pénzének a felét be kellett adnia a közös kasszába mondván hogy ideje megtanulnia gondoskodni magáról. Nyáron sehova nem engedték el csak hétvégén hogy tudjon pihenni munka előtt. És ez ment nála télen- nyáron, ha suli volt akkor 1 perc szabad ideje nem volt otthon. A szüleinek meg szintén volt pénzük mindenre ház felújítás a szomszéd üres telkét is megvették ami jó lesz a barátnőm bátyjának majd ha házat akar építeni oda és legyen közel, meg egyéb apróságok. A barátnőmmel akkor költöztünk össze amint 18 éves lett mert aszülei mondták neki ha nem talál x időn belül normális munkát kidobják és csöves lesz. Akkor volt hogy anyámék belementek abba hogy fogadjuk be őt ideiglenesen majd amint találtunk neki munkát és dolgozott pár hónapot abból a pénzből plusz az én pénzemből meg a szüleim segítettek elintézni azt hogy az örökölt nagyszüleim házába vissza köttessük a villanyt meg vizet plusz néhány apróbb felújítás és oda költöztünk. A barátnőm szülei még 10 Ft-ot sem adtak hogy támogassanak minket sőt volt akkora bőr a képükön hogy befenyítsék a szülei hogy fizessen ki nekik csak úgy 50 ezret valamiért. Persze én elküldtem őket jó messzire majd az apja próbálkozott még utána de akkor már nem egyedül álltam elé, és azóta meghúzzák magukat pedig semmi nem volt.

A barátnőm helyzete nagyon durva nem azért írtam le ezt hogy untassalak hanem azt hogy érezd és megnyugodj hogy nem te vagy egyedül ilyen helyzetben. Nekünk is csak az volt a szerencsénk hogy jó fej szüleim vannak és gyakorlatilag a barátnőmet is befogadták a családba meg tényleg mindenbe segítettek amibe csak tudtak, akár anyagilag akár lelkileg. Ezt azért meg kell becsülni. Nem akarom hogy irigykedj miattam, de ha a szüleim nekem se segítettek volna meg a barátnőmet nem fogadták volna be akkor lehet már nem is élne, amibe én is belehaltam volna. Kívánom hogy hamar eltudj költözni és új életet kezdeni a barátoddal. A szüleidre meg ezek után vissza se nézzél mert ha ők nem segítettek neked akkor nem is várhatják el tőled hogy viszonozd.

Vannak olyan szülők, akik úgy tartják:"magamnak szültem a gyereket", ergo ők nem is akarják elengedni, mert elvárják, hogy a gyerek nekik éljen, dolgozzon.

Ilyen helyzetben nincs más választás, mint elszakadni a szülőktől, egy ideig nem keresni, hátha észhez térnek.

Nem tudom, nálatok is ilyen-e a helyzet.