Amikor összeköltöztetek a pároddal mindent tudtál főzni?

20 én úgy szoktam, hogy oké akkor mit főzök a héten, és felírom, hogy lecsós hús, svéd húsgombóc, mákos guba, sült tarja, rántott csirke, rizibizi stb. Megnézem mi kell hozzá. Mi van itthon. Felírom, ami hiányzik.

Aztán felírok pár dolgot, ami amúgy is jó, ha van, pl. tejföl, krumpli, rizs, kész uncle ben's szósz, szárított élesztő, darált hús konzerv akármi. És ezeket megvesszük, aztán tudunk főzni jó pár napig.

Azon kívül, mivel panelban lakunk, itt nagyon sok bolt elérhető karnyújtásnyira és mindből kapunk szórólapot is, így mindig tudom, hogy hol épp mi az akciós, és ha van, ami bármikor jól jöhet és pont akciós (pl. fagyasztott zöldség keverék, fagyasztott hal, hús) akkor leszaladok és veszek belőle és az is van otthon.

Régebben nem fagyasztottam, de rájöttem, hogy nagyon jó, ha van a fagyasztóban mindig több fajta hús, zöldségek, elkészített ételek (pl. töltött káposzta) nagyon megkönnyíti a helyzetet. Csak kicsit többet kell főzni.

Ezek a szokások akkor is nagyon jól jöttek, mikor valami váratlan kiadás miatt, majd két hét volt még fizetésig, mínuszba menni nem akartunk, és a hűtőből meg a szekrényből kellet élni.

Csak eleinte nehéz, de nagyon jól rálehet állni, a szüleim még mindig azt csinálják, hogy pár naponta auchan, ráadásul mindig ki vannak akadva, hogy alig pár fajta kajához vesznek dolgokat, egy csomót fizetnek és utána nem sokára megint menni kell.

azért azt hozzátenném, hogy mára olyan isteni pörköltet és főzelékeket csinálok, hogy az emberem odáig meg vissza van tőle :D

furcsa, mert a nagyimtól sosem tanultam főzni, szegény már jónéhány éve nem él, de mégis olyan az ízük, mintha ő csinálta volna.

Amikor összeköltöztünk, még a rántottát is néha odaégettem. Egyedül éltem előtte, magamnak lusta voltam főzni, így max félkész "melegítős" kaják voltak, vagy szendvics. Vagy nem ettem :)

Az első néhány kajának nagyon örült a kutya, mert bár nem neki szántam, ő kapta, olyan ehetetlen lett. Pl. rántást évekig nem tudtam normálisan csinálni, azt mindig a férjem csinálta - ő amúgy jól főz.

Aztán Horváth Ilona könyv, anyám, anyósom, anyám ezeréves barátnője, férjem lett nyaggatva váratlan időpontokban, hogy "ööö...ez az izé itt mit jelent a szakácskönyvben?". De olyan szinten, hogy a "megfuttatjuk a hagymát az olajon" nekem kb azt jelentette, hogy futóedzést tartok a hagymának, lövésem sem volt, hogy ez mit jelent.

Férjem sokat segített, megmutatott pár kaját, illetve türelmes volt a förtelmes kajákkal. Ha nem sikerült, akkor leb...ás nélkül, tényszerűen elmondta, hogy hol rontottam el, mire figyeljek. Kb egy év alatt a fentiek telefonos zaklatásával, internetes turkálással, youtube videókkal megtanultam. Most már recept alapján gyakorlatilag az ételek többségét el tudom készíteni és finomak is.

De anyám is mesélte - aki mellesleg istenien főz -, hogy apám a nagy udvarlásban letolta az ehetetlen spagettiket és cipőtalp húsokat szó nélkül. Évekkel később merte csak elmondani, hogy förmedvény volt némelyik kaja. :)

Igen, végülis csak olvasni kell a receptet. De JÓL csinálni... mikor tudod, hogy ennek a fehérjének mi hozza ki jól az ízét, ehhez a fűszerhez melyik másik illik... az már művészet. Mert főzni mindenki tud, és meg lehet enni, amit főznek. De nekem volt olyan, sajnos csak kevésszer, hogy egy falat után azt gondoltam, hogy most azonnal haljak meg, ez olyan finom, hogy azt akarom, ez legyen az utolsó íz a számban.

Valljuk be, mindenki szereti anyu főztjét, meg a rokonokét meg minden, de még én sem jártam három Michelin csillagos étteremben, és valószínűleg utána átértékelném az étkezést, és nem mondanám azt minden meleg étkeztetésre, hogy az "főzés".

Még nem költöztünk össze, de szakács végzettségem van, úgyhogy nem félek! :D

22/L