Te tudsz jókat beszélgetni a pároddal?
Nekem nagyon fontos a kommunikáció és imádok beszélgetni. Mostani párommal azonban lehetetlen. Ha élőszóban beszélgetünk jobb esetben válaszol egy-két szóval, rosszabb esetben nem is nagyon figyel arra amit mondok. Telefonba már hallom a hangján, hogy legszívesebben letenné a telefont és ne magyarázzak már annyit. Magától nem mond el szinte semmit, mindent úgy kell kihúzni belőle feltéve ha elmondja. Azt állítja szeret, fontos vagyok neki és majd többet fogunk beszélgetni. De persze semmi változás. Azt mondja ő ilyen típus. Nem szeret beszélgetni, de imádja hogy nekem be nem áll a szám. Csakhogy nekem meg így nincs kedvem beszélgetni, az számomra nem beszélgetés hogy én beszélek ő pedig hallgat. Egyre többször érzem magányosnak magam mellette.
Mit gondoltok? Ez már sosem fog változni?
Most elképzeltem, amit előttem írt valaki, hogy 2-3 mondatban kommunikálnak a Párjával és NEKEM még ez is szörnyű. Én is beszédes típus vagyok, és nem tudnék hosszan együtt lenni egy kuka-szindrómás emberrel.
Ez volt a vélemény.
Kérdező! Ő nem fog megváltozni!! Neked kell mérlegelni, hogy ez a kapcsolat Neked, ÍGY ahogy van? El tudod-e képzelni így a jövődet?
Ha zavar ez a dolog, akkor BIZTOSAN a kapcsolat rovására megy majd.
Gondold át, mérlegelj! Nem irigyellek...
23N
Idős székely házaspár beszélget:
- Kend.
- No?
- Sose mondja hogy szeret.
- Na, az esküvőn megmondtam. Ha változás lesz, szólok.
Mindet a párommal pont az hozott össze, hogy órák röppentek el észrevétlenül, miközben mi beszélgettünk mindenről, ami eszünkbe jutott. 10 hónapja vagyunk együtt (plusz előtte az az 1 év, amíg csak barátok voltunk), de még mindig észrevétlenül telnek az órák.
Röviden: igen, tudok.
Naná, különben nem lennék vele együtt.
Fog-e változni? Passz.
Mintha en kerdeztem volna.
Teljesen egyutt tudok Veled erezni!
Masfel eve lakunk egyutt, 2-3. honap kozott osszekoltoztunk. Bolondulunk egymasert, imadom, de tenyleg kuka....
Nekem nem csak azert alapigenyem a beszelgetes hogy meseljek mi tortent velem x nap, hanem lelkizos vagyok, o meg a legjobb baratom es elvarasaim egyike: hogyha en melyebb beszelgetest folytatok akkor o reagaljon. Ez viszont ostobassag reszemrol, mert o tenyleg ilyen kis kuka es kesz el kell fogadnom. Pedig sokat magyarazok neki arrol, hogy a kommunikacio nem csak kettonk de barataink kozott is fontos es hogyha valaki mesel akkor arra illene valamit reagalni mert eletheleket se ad mindig... Mintha it se lenne.
En nagyon sokat kuzdok ezzel a problemaval nap mint nap, elszeretnem fogadni, nekem ez kulonosen nehez.
Egyebkent o is nagyon szereti hallgatni amiket meselek, jo hallgato tars:D
Az a fontos hogy mond meg neki ezeket. Nem hiszem hogy nagy empatia szamithatsz, valoszinu azert is ilyen mert nem erzelmes nem keringenek erzelmek a fejeben es igy meg minek beszeljen?! En Parom legalabbis reszben ezert kuka... Hogyha empatikus temarol van szo semmit se erezz mert neki idilli gyerekkora volt es egy szoval soha senki nem bantotta meg suliban is imadtak ot szoval o nem tudja milyen ha en szomoru vagyok mert valaki megalazott... Erdekes jelenseg. De inkabb ilyen Parom legyen mint egy lelkiserult aki meg nem gyogyult meg...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!