Mit tegyek? Döntésképtelen vagyok? Menjek maradjak? Ez változhat?
25 éves nő vagyok a párom 37. Páromnak van két gyermeke akiket mi nevelünk 1,5 éve amióta együtt lakunk.
Egy ideje nem találom a helyen a kapcsolatunkba. Olyan mintha egy kellék lennél. Minden elvárássá vált.
Nevelgetem a gyerekeket, gondoskodok mindannyiunkról, saját magamat sorolom hátra hogy a megélhetésünk rendben legyen, mert a páromnak hitelei vannak. Egyedül a lakást sem tudná fenntartani nem hogy még a gyerekeket eltartani. Vezetem a háztartást. Nekem még nincs saját gyermekem. Meg kellene várnunk még lejárnak a párom hitelei, hogy egyáltalán jöhessen a baba (ez még 4 év). Pedig már régóta szeretnék kisbabát. Abba is beleegyeztem, hogy csak egy baba legyen. Soha egy köszönömöt nem kaptam azért amit értük teszek és azért amit feláldozok értük.
Sokszor úgy éreztem, hogy a problémáimmal magamra hagy. Nem foglalkozik vele, csak meghallgatja és ezzel szerinte meg is van oldva. Pénteken össze is vesztünk ahol szóba kerül, hogy gondolkodok rajta, hogy elmegyek. De egyszerűen nem tudom kimondani. Nem tudom, hogy a szívem vagy a lelkiismeretem az ami ott tart. A pénteki veszekedésünknél körbeírta, hogy miért akarok elmenni hiszen olyan csúnya vagyok, hogy úgysem kellek senkinek. Tegnap a ruháim kb. felét bele dobálta egy utazótáskába. Persze mikor összeveszünk mindig feleségül akar venni, amikor meg minden rendben van olyankor a házasság maradi és marhaság szerinte. Most még azt is mondta, hogy hozzuk össze a babát most. És én vagyok a rossz amiért megkérdezem, hogy mégis hogyan gondolja, hogy 136000 Ft-ból 5 embert tartson el.
Ráadásul megismertem valakit. Nagyon kedves aranyos. Viszont ő fiatalabb nálam. Félreértés ne essék! Nem történt semmi ezzel a sráccal csak beszélgetünk. De egyszerűen lenyűgöz, hogy mennyi hasonlóság van kettőnk között. Az hogy mindig azt mondja gyönyörű vagyok. Amit látok a szemében az elvarázsol. Ahogy nem tudja levenni a szemét a szemeimről mikor beszélgetünk.
Mit kellene tennem?
Köszönöm mindenkinek aki elolvasta.
válasza: válasza:Itt két külön dolgoról van szó.
1. A jelenlegi "kapcsolatod": itt egyértelmén ingyen cseléd, gyerekgondozó és pénzforrás vagy, akit kihasznál a "párod". Ebben a kapcsolatban semmi jövös sincs, a helyzet csak egyre rosszabb lesz. A barátod egyértelmüen csak haszonlesésböl akar magához kötni, ezért rombolja az önbizalmadat is.
A helyedben szakitanék és új életet kezdenék, a sakát problémáit meg oldja meg a férfi egyedül, elvégre az ö családjáról van szó.
2. Az alakuló ujabb kapcsolat: itt egyelöre nagyon óvatos lennék, elöször a meglévöt kellene lezárni és ez nem annyiból áll, hogy külön költözöl, hanem magadban átgondolod, hogy mit csináltál rosszul, miért hagytad magad kihasználni és érzelmileg is egyensúlyba jönni. Ha magaddal tisztában vagy, CSAK akkor szabad újabb kapcsolatot kezdeni, különben ugyanazokat a hibákat fogod megint elkövetni és egyre nehezebben tudsz újra kiszabadulni.
Az újabb ismeretséged nekem nem tünik megbizhatónak, ha kapcsolatban lévö valakivel kezd és ennyire rámenösen flörtöl vele. Véleményem szerint csak kalandot keres és nem komolyabbat.
válasza: válasza:Egyébként én nem tudom, hogy miért, de bízom az "új srácba". Az a baj, hogy így leírhatatlan hogy milyen.
Tudja, hogy milyen helyzetben vagyok jelenleg, hogy nem vagyok boldog a jelenlegi kapcsolatomba.
Udvarol nekem, de közbe tiszteletben tartja a helyzetem.
Az hogy nyomul erős túlzás, mert soha egyetlen ujjal sem ért hozzám.
Viszont képes csak azért eljönni motorral a munkahelyem felé, hogy integethessen nekem és láthasson, mert találkozni csak ritkán tudunk. Azt mondta szerenádozik nekem a motorjával olyankor megberregteti felnyitja a plexit és integet nekem. Tudom apróság de nekem számít. Tudom, hogy nem szabad hirtelen váltanom, ebbe teljesen igazad van. Mindeközben a párom annyira nem képes, hogy azt mondja köszönöm.
válasza: válasza: válasza:Örök igazság, de csak azt tudom mondani:
Mindenkinek egy élete van. A tiédet úgy éld, hogy 40-év múlva ne kelljen keserű szájízzel visszagondolnod.
Egyébiránt ha kötelék (gyerek) nélkül sem érzed a megbecsülést akk később sem számíthatsz semmire. Amit megteszel a családodért, amit feláldozol magadból az természetessé válik és nem fogja értékelni senki. Maximum azután ha már nem leszel mellettük. Lehet, hogy külön kéne költöznöd egy időre (ha megoldható). A mostani kapcsolatod rájönne mit veszít és neked is lenne időd átgondolni az életed; eldönteni hogy mit is akarsz. A régit vagy az újat.
Persze ez a saját véleményem, lehet hogy tévedek...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!