Azonban szégyenkezhetek mert évek óta együtt vagyunk?!

Zalában nőttem fel, ott a "-n" végződésű igéket -ikes igeként ragozzák. A fővárosban kétszer kiröhögtek, elmagyarázták, hogy nem helyes. Utánanéztem, tényleg tájnyelvi fordulat. Azóta a "robban" szót így használom és nem úgy, hogy "robbanik".

Egyedül a "prósza" (=tócsni, lapcsánka, stb) szóhoz ragaszkodom, mert az felénk bezony így hívják, de készségesen mellémondom a más tájegységben szokásos megfelelőjét.

Ha elgondolkodsz azon, hogy veled van-e baj, akkor tényleg van egy kis probléma. A TI értékrendetek szerint éltek, nem váltogatjátok hetente a partnereiteket, kicsit határozottabb is lehetnél a kapcsolatotok terén, miért érdekel, mit mondanak? Egy lesz.rom-tablettát igazán bevehetnél a kapcsolatotok békéjéért.

Az ilyen "Nem untátok meg egymást?" jellegű kérdések ébresztenek sok - egyébként boldog kapcsolatban élő - emberben kételyeket, és addig-addig agyalnak, hogy arra jutnak: igen, fiatal vagyok, mást is ki kell próbálni, hisz mások tapasztalatból beszélnek. (Ami amúgy nem feltétlenül igaz, csak sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy fiatalon sem okoz fizikai fájdalmat hűségesnek maradni.)

Persze, hogy a Való Világon szocializálódott embereknek mániájuk, hogy a balhét várják, a váratlan fordulatokat, a szaftos megcsalós sztorikat, csak igen szomorú, hogy a saját barátaid és családod is inkább élvezne egy ilyen helyzetet, minthogy örüljön a boldogságodnak.

A másik eshetőség, hogy inkább lemondó, nem pedig lesajnáló kommenteket kapsz. Az emberek(nők) többsége titkon még mindig az élethosszig tartó szerelemről álmodik, és persze, hogy ingerült, szomorú, ha neki nem jött össze, neked pedig igen, tehát úgy is értheted: "ti legalább még mindig együtt vagytok (b.sszátokmeg :( )"

Még egy utolsó:

Ha az azonban mindjártot jelent, akkor sem értelmes, hogy "Mindjárt szégyenkezhetek, mert..."