Aki kényszeres hazudozóval járt, vagy élt együtt, hogy tudott megbízni a későbbi párjában?

Eleinte az voltam, de már teljesen megbízok a mostani barátomban. Mondjuk én lefektettem a "tilos hazudni" szabályt :)

Én abszolút paranoiás vagyok. Ezt szerintem nem is fogom "kinőni".

Sehogy, azóta nincs senkim.

Most lett vége érzelmileg a kapcsolatomnak, egyfolytában hazudott a párom. Elég volt. Hogy később bízhatom-e bárkiben? Ki van zárva.

Először nehezen. Aztán az idő múlásával rájöttem, hogy neki lehet hinni.

Én sem tudom mi lesz, de félek marad az örökre egyedül...

Nem tudom, te hogy vagy vele, de amikor nekem hazudott, vagy nagyot mondott az exem, akkor az esetek 90%-ban egyből tudtam, hogy sáros, a maradék 10% meg kiderült később. Nem foglalkoztam ezzel tudtam, hogy ilyen, azt is tudtam, hogy így nem lehet hosszú távon élni, úgyhogy kirúgtam. A mostani párom nagyon vicces, ő nem hazudik, csak néha nem lehet eldönteni, hogy mikor mondd valamit komolyan és mikor viccel... (Persze amikor viccel elárulja magát, mert mosolyog, de aki nem ismeri, az beugrik neki.) De már ezt is megszoktam, általában tudom, hogy mikor viccel, ha pedig mégse jövök rá, jót nevetünk és kész, ez teljesen más, mint a hazudozás. Egyébként nem voltam vele sose bizalmatlan, mert pár hét alatt kiderült, hogy őszinte. 26N

Én nem tudok megbízni olyanban,aki hazudik. Pláne hogy kényszeresen?Persze hogy paranoiás lennék,sohasem tudhatom mikor mond igazat(valószínűleg sose),ez mire jó,kinek kell ez,mi szükség az örökös bizalmatlanságra...