Felrobbanok olyan ideges vagyok! Hát normális az ilyen?!

Nem tudom hogy jó kategóriába írom-e de nem érdekel... Légyszi válaszoljatok mert nem tudom most kivel megbeszélni.

Szóval szitu: Tesóm vizsgázik, én felmaradtam hajnali ötig. Mondta hogy fél meg ilyenek, meg felvetette, hogy puskázni is akar (fülessel), de nem mondta, hogy kellenék hozzá én is. Anyám felzavart reggel félhétkor. Na most rólam tudni kell hogy NAGYON nehezen térek magamhoz, kb. egy óra alatt tölt be teljesen a rendszer, és reggel baromi ideges szoktam lenni egyébként is, de ezt anyám is tudja. Elkezdett ott dumálni hogy menjek már megmosni az arcom meg, utána beszéljek tesómmal stb., de ekkor még nem votlam teljesen észnél és elkezdtem káromkodni. Tesóm bejött, szólt két szót, kiment. Előtte és utána is káromkodtam de nem rá, viszont tesóm úgy adta ezt elő anyámnak, hogy én őt ordítottam le -.- Utána anyám elkezdett velem ordibálni, úgy elszorította a kezemben a vérkeringést hogy még most is fáj, meg olyanokat mondott hogy aludjak már normálisan (soha semmi baja nem volt vele hogy össze-vissza alszom, amúgyis b*szki nincs most sulim, keljek fel reggel fél hétkor, persze...)

Szóval most baromira haragszom rá mert nagy gondjaim voltak mostanában és ahelyett, hogy segíteni próbálna le se sz*rja/el se hiszi/leordibál egyébként is. És még nekem is lennének vizsgáim de úgy vagyok vele hogy csak anyám miatt csináltam volna meg őket de ha ő így áll hozzá én el sem megyek vizsgázni mert szociális fóbiám van és múltkor is rohadt nagy kínlódás volt. >.<

Ötletet, tanácsot várok, mielőtt leborítom a szekrényt.