Normális viselkedés ez egy anyukától?

A pasim anyukája sehova se enged el minket. Lassan 18 éves a barátom, de még sohasem aludhattunk együtt. Minden nap este 8-ra haza kell mennie. Bárhova megyünk azonnal engedélyt kell tőle kérni. Néha még a ház elé sem engedi le. Ő akarja megszabni, hogy mikor mit csináljon meg hova menjen. Már eltervezte a jövőjét. Hogy melyik egyetemre fog járni. Stb. plusz szét akar minket szakítani. Mert én teljesen lehúzom. Rosszfíút csinálok az ő "kicsi szeme fényéből". Pedig én is tök átlagos vagyok. Nem járok bulikba késő éjszakáig, nem iszok nem cigizek. Inkább örülnie kéne. De ha egyetemre kéne járna, akkor kb 25 éves koráig otthon lakna. Ami azt jelentené, hogy addig az anyukája parancsol és nem mehetünk sehova. Az meg a másik, hogy neki semmi sem jó. 4-es tanuló, de neki az sem elég. Egész nap arról beszél hogy ötösnek kéne lennie mert így szégyent hoz rá meg ilyenek. Pedig elég erős suliba jár. Nekem meg már nagyon elegem van, hogy ezt hallgatom. Rám meg úgy néz mint, egy szemét hárpiára aki mintdent elront. (Azt hiszem most fogtam fel az anyós vicceket :D) De nem tudom, mit lehetne tenni ellene. Én megértem, hogy a gyereke és félti, de azért ennyire nem kéne szigorúnak lenni. Sok anyuka ilyen? Hogyan lehetne megbeszélni vele a dolgokat? : /