Megértenétek, ha nem mennék?

Nekem is most ért véget egy kapcsolatom (1 hónapja), majdnem 4 év után. Bár én szakítottam, attól még kivagyok. Ő is volt velünk anno egy nagy családi esküvőn. (Amikor még azt hittem, pár év és a miénk is eljön.)

Most nyáron lesz az unokatesómé. Alig várom, hátha megismerek valakit! Állítólag sokan lesznek..

A rokonok szerintem nem azzal fognak foglalkozni, hogy azzal a fiúval mi van, aki a múltkor ott volt a Gergő esküvőjén. Ha mégis megkérdezik, megmondom, hogy sajnos már nincs. Ha nagyon érdeklődne valaki, legfeljebb jól kipanaszkodom, vagy pedig megmondom hogy inkább hagyjuk ezt, bulizzunk.

(Pici adalék a sztorihoz: Volt egyszer egy mégkorábbi családi esküvő. Akkor is már bőven együtt voltunk, de gyomorrontás miatt nem tudott eljönni. Én nagyon boldog voltam, hogy eljön, mindig is vágytam rá, hogy legyen egy ilyen kapcsolatom, ami a nagycsalád előtt is megnyilvánul, szóval ez nagy csalódás volt. Persze nem tehetett róla, én ettől függetlenül végigbőgtem a lagzit, de szó szerint, folyton ki kellett rohannom a wc-be sírni, ráadásul felhívni se tudtam, mert nem volt kapcsolható, szörnyű volt, máig sem értem, hogy borulhattam ki így. De senki sem látta! És ez a lényeg. Ez a nap a másodunokatesóm napja volt. Sikerült olyan diszkréten kiborulni és csak titokban sírni, hogy senki sem tudta meg, hogy valami nincs rendben. A fényképeken is vidáman mosolygok. Mindennek ellenére nem bántam meg, hogy ott voltam!)

Tudom, hogy a te helyzeted sokmindenben tökmás. Ezt csak azért írtam le, hogy rávilágítsak egy ilyen nézőpontra.

Biztos nem leszel túl az 5 év utáni szakításon 1-2 hónap alatt, de az biztos, hogy pár hét múlva már nem fogsz folyamatosan sírni, és néha már tudni fogsz nevetni is. Ez egy ilyen műfaj. Ahogy telik az idő, egyre elviselhetőbb lesz, aztán elmúlik.

Júliusban, még ha nem is fogod elfelejteni, de már biztos lesznek jobb pillanataid, és szerintem kivitelezhető lesz, hogy egy lagzi erejéig jól tudd érezni magad. Igyál, táncolj, legyél nyitott, tégy úgy mintha jó kedved lenne, és akkor talán tényleg az lesz. Ha jól sikerül, lehet hogy pont ez fog picit kirángatni.

Mindettől függetlenül az a külföldi munkaajánlat elég jól hangzik. Ha én jártam volna így, én biztos kiakadtam volna, hogy pont az esküvővel esik egybe. Azon a külföldi helyen nem rugalmasak annyira, hogy legalább egy nappal el lehetne tolni? Legjobb lenne mindkettőt megélni..

A gyászfolyamatnak szerintem csak a legelejére, a legdurvább részére jellemző az, hogy bárhová mész, hiába érnek impulzusok, nem fogod jól érezni magad. A későbbi fázisaiban viszont nagyon fontos bármilyen impulzus, ami kitölti az ürességet. Szerintem júliusra te már simán benne leszel egy ilyen későbbi fázisban.

Szerintem amúgy is meg kell élni mindent. Én múltkor képes voltam elmenni a volt barátom társaságával bulizni, csak mert nem akartam kihagyni. A volt pasim azt mondta, ő már jobban van, nem zavarja a jelenlétem. Nekem fájt az övé, volt hogy nem bírtam ki sírás nélkül. De még így sem bántam meg. Örültem, hogy beszélőviszonyban vagyunk, és jól esett egy csomó emberrel beszélgetni, meg jó buli volt. Kár lett volna kihagyni, pedig tudtam, hogy fájni fog.

szerintem sokkal megalázóbb számodra, hogy képes vagy önsajnálatba burkolózni a testvéres esküvöjén is, és emiatt nem elmenni...megalázó, hogy valaki miatt így viselkedsz...saját magadat alázod meg...rohadt érzés, hogy ez történt veled, de hogy saját magadat tovább alázod, az fix...mennyivel jobb és szebb egy erősebb nő, aki minden bánata ellenére is jól tudja magát érezni a huga esküvöjén és örül a boldogságának...mosolyog, és önfeledten bulizik, nem pedig belehal, mert épp nincs párja...

23L