Megértenétek, ha nem mennék?

Nem akarlak megbántani, de nekem tök rosszul esne. Most belegondoltam, hogy ez mégiscsak a tesód nagy napja... és szeretné, ha Te is ott lennél vele. Meg lehet érteni Téged is valamennyire (hogy nem hiányzik a faggatózás), de szerintem erre az egy napra valahogy próbáld meg félretenni a rossz érzéseket, a tesód kedvéért. Hm? Tudom, nem egyszerű, de utána gondolj arra, milyen erős voltál, hogy a testvéred kedvéért kicsit félre tudtad tenni a saját bánatodat.

Velem olyan volt, hogy szakított a barátom (nem volt hosszú kapcsolat), de így is sz*rul voltam, másnap pedig a barátnőmnek volt szülinapi bulija. Először nem akartam menni, de aztán erőt vettem magamon, gondoltam, biztos jólesne a barátnőmne, ha ott lennék. Utólag belegondolva büszke voltam magamra, hogy félre tudtam tenni az önsajnálatot.

Nekem most a tesóm a diplomaosztómra nem akar eljönni, mert nincs jóban a szüleinkkel. Nehéz helyzet, valamennyire megértem, de nem esik jól. :(

Elmennék a szertartásra, nagyon megszeretgetném a tesóm és szép csendben lelépnék. De ha közben (szertartás) megjönne a kedvem, akkor maradnék. Az ajándékot lehet, már előre odaadnám.

23N

úristen. Akármennyire szerelmes vagyok a barátomba, azért a testvéremet sosem hagynám cserben! A testvér az testvér, más kötelék fűz hozzá mint egy úgymond idegenhez, akibe szerelmes vagy. A barátot meg lehet választani, és nem is mindig áll melletted (lásd a te esetedben) ellentétben a családoddal! Ők mindig melletted lesznek.

Én vérig sértődnék ha nem jönne el a testvérem mert szerelmi bánata van.

Én nagyon kiakadnék.

22L

Én is próbálnám ezt tesóként megérteni, de eszméletlenül rosszul esne éppen azért, mert úgy érezném, hogy a testvéri köteléknél fontosabb neked egy majom aki képes volt lazán lelépni ennyi idő után. Júliusig még van idő, addig a közelebbi család talán infót szerez arról, hogy a kapcsolatotoknak vége, a távolabbiaknak meg majd jól kidumálhatod magadat legalább, hogy váratlanul elhagyott, ha nem akarod, akkor meg annyit mondasz, hogy "ne haragudj nem szeretnék erről beszélni" és kész. Egy szerelmi csalódás miatt én SOHA nem hagynám cserben a tesómat.

Nálunk úgy alakult, hogy előbb meglett az időpont, minthogy kiderült, tesómék babát várnak. Most szépen úgy jött ki, hogy nagyon az utolsó napokban lesznek már, így vagy ott tudnak lenni az esküvőmön, akkor is csak kis ideig, mert 9 hónapos nagy pocakkal már kényelmetlen, vagy nem, mert a szülőszobán, avagy újszülött osztályon fekszenek. Én ettől is teljesen kivagyok borulva idegileg, pedig alig várom hogy megszülessen az unokahúgom! Megértem persze és még boldog is lennék, ha nászajándékba egy unokahugit kapnék, de valahol akkor is bennem motoszkál az, hogy az én nagy napom így háttérbe szorul és ők nem örülhetnek együtt velem, mert ennél sokkal sokkal jobb és örömtelibb pillanatoknak néznek elébe! Tehát ezt nyilván nem tudják irányítani, még is rossz érzéssel tölt el, hogy nem biztos hogy eltudnak majd jönni... Ha azért mondaná le, mert otthon fulladozik a könnyeiben egy nő miatt, akkor meg egyenesen én rugdosnám ki otthonról, hogy márpedig jön és kész!

Nem, nem érteném meg.

Az a nap a tesódról szól, nem rólad.

Ne haragudj, nem bántásból mondom, de a te "hasfájásod" senkit nem fog ott érdekelni, simán hisztinek érzem ezt az egészet.

Bocsánat, de ez a véleményem. Én nagyon megharagudnék a testvéred helyében.