Fiatal 20 éves lányok miért mennek hozzá 30-as férfiakhoz?

Valahogy ugy, ahogy az elso irja.

Miota lakasom van ram is jobban jonnek,:D

biztonságban érzik magukat:)

itt az én példám.

10 évvel idősebb a barátom,és mellette érzem hogy biztonságban vagyok,és nem ilyen kis hülye gyerekekkel vagyok...:)

Nem értem a kérdést. Kihez kéne akkor hozzámenniük?

Ha találnak alkalmas klienst aki nem tíz évvel idősebb náluk csak 3-al akkor ahhoz mennek hozzá. Nyilván nem mindenki találja meg a vágyott férfit a saját korosztályában.

Hol itt a probléma?

egy kézenfekvő, magától értetődő, rosszindulattól mentes "tipp":

szeretik egymást, és együtt akarják leélni hátralévő életüket.

Én 21 vagyok, párom 30.

Se lakás, se autó, de azért hozzámennék feleségül.

A pénzes 30as exem fűvel-fával csalt, amúgy is alkoholista. Örülök, hogy megszabadultam tőle és a pénzétől. (bármit vett nekem, az orrom alá dörgölte)

Annyira tudtam, hogy előjön a "lányok korábban érnek" titulus. De akkor ismét lepontoztatom magam...

A lányok egy lóf*szt érnek korábban, csak más sorrendben jönnek (vagy egyszerűen kimaradnak) náluk dolgok. Ezt tapasztalatból mondom (a páromról van szó)! 17-18 éves korunk óta vagyunk együtt, most már nyolc és fél éve, együtt nőttünk fel, nagyon mély a kapcsolat. Ő valahol abszolút azt a kategóriát képviseli, akit ezen a portálon "rendes lányként" szokás aposztrofálni. Jó tanuló volt, nagyon sok hobbija volt, egyetemre ment, ahol végig ösztöndíjat kapott, diákmunkából eltartotta magát, a kötelesség mindig megelőzte a szórakozátst, kiegyensúlyozott és megkérdőjelezhetetlen volt. Számomra az állandóság, a megbízhatóság és a precízió szinonimája volt ő. Én ennek az abszolút ellentéte: nem voltam a "rossz fiú", egy cseppet sem, de link partiarc utcagyerek voltam, kirúgtak az egyetemről, a szórakozásra sosem tudtam nemet mondani stb...

Amikor 20-22 évesek voltunk nála elkezdtek beindulni a hormonok és észrevettem rajta, hogy bár konkrétan nem mondja, egyre jobban vágyik családra, babára. Akkor én megmondtam neki, hogy abszolút vele tervezem mindezt, de még nem érzem magam erre érettnek. Nem tudnék még lemondani azokról a dolgokról, amikről le kellene, ráadásul a forrásaim sincsenek meg, hogy menjen. Ő egyetértett, így a helyes.

Eltelt pár év, én a 27-iket taposom (ő egy évvel fiatalabb). Ő másfél éve lediplomázott, majd szembesült a diplomázott bölcsészek életével, főleg a gazdasági válság közepén: diplomásan is kénytelen volt a diákmunkás életet folytatni, és mosogatni egy étteremben. Ez szép lassan felőrölte, és elkezdett átalakulni. A magabiztos, energikus, életvidám csaj elkezdett felvenni egy tipikus frusztrált pökhendi viselkedést. Talált magának egy csapatos hobbit, ami fellépéseket vont maga után. Ebben a társaságban hirtelen talált magának sikerélményt, ami alapvetően teljesen jó dolog, csak éppen elvitte abba az irányba, hogy a kötelesség elkezdett háttérbe szorulni. Eddigre én megkomolyodtam: közeledtem a diplomához, már volt állásom, tervezgettem a családalapítást, az esküvőt. Eközben ő elkezdte azt az életet élni, amit én öt évvel azelőtt. Buliból buliba, fellépésről fellépésre ment. Egyik napról a másikra élt, és nem törődött sem velem, sem az álláskereséssel. A közös terveinket elkezdte elhomályosítani az a hamis siker, amit az egyesületi élmények nyújtottak, és én lettem a rossz, aki nem érti meg az ő érzéseit; menekült előlem, és a kötelességei elől. 5 évvel azelőtt ő olyan volt, mintha egy odaadó pótanya lenne nekem, tavaly meg olyan érzésem volt, mintha egy lázadó kamaszlányom lenne. Elkezdte sorban elkövetni a hibákat, amiket én évekkel azelőtt. Nemhogy korábban ért volna, de le volt tőlem maradva vagy 3 évvel!

Jelen pillanatban nem reális téma kettőnk között a családalapítás, egymást próbáljuk újra megtalálni, mert mindketten tudjuk: ilyen kapcsolat csak egy van (vagy egy sincs) az ember életében. Olyan dolgok történtek 2011-ben kettőnk között, amely tízből kilenc kapcsolatnak véget vet, csak közöttünk annyira erős a kapocs, hogy a végsőkig elmennék ezért. Számomra nem volt soha senki ennyire fontos, és pont ez az ember bántott meg naponta szinte, mindezt úgy, hogy fel sem fogta, mennyire gyerekes a viselkedése.

Összefoglalva: nem érnek korábban a lányok (hormonálisan lehetséges, de ezt hagyjuk), egyszerűen társadalmilag kimaradnak nekik olyan dolgok, amik egy férfinek nem. Egész életükben a szerelem, a család az egyetlen ami lebeg előttük, ettől nem járnak előbb egy pasinál! A páromnak is megvolt az az időszaka, amikor ha bevállalunk egy gyereket, akkor mindenki azt mondaná, hogy milyen érett, mert már ennyi idősen családja van. De itt a bizonyíték: én még nem éreztem magam érettnek, és évekkel előztem meg. Ha akkor gyerekünk lesz, neki egyszerűen KIMARAD EZ AZ EGÉSZ, és itt látszik, hogy ez NEM szellemi érettség folyománya, csak ment volna előre a szülei által kikövezett úton, önálló döntés nélkül. 26 éves vagyok, és folyamatosan azt érzem, hogy szellemileg, felfogásban évekkel járok a velem egy idős lányok előtt, de negyvenes családanyát is láttam már, akinek annyi fogalma sem volt az életről, mint nekem. A nők többsége nem hozott még döntést önállóan, ami az életét befolyásolná! A nők egyszerűen mások, mint a férfiak, de semmivel sem érnek korábban!

Bocsánat, hogy hosszú lett, de így talán érthetőbb, hogy mire gondolok.