Megértenétek, ha nem mennék?

Akkor érteném meg, ha pont ilyen őszintén és részletesen mondanád el. Sajnálnám. Talán megpróbálnálak rábeszélni is. A döntésedet azonban elfogadnám, megérteném.

Igaza van annak, aki szerint a testvéreid esküvője nem Rólad szól. Azt nem értem, miért kellene ettől elmenned, hiszen akkor szólna részben Rólad, ha ott lennél? Ha nem leszel ott, azt később talán Te megbánhatod, azt nem hiszem, hogy az ott jelenlévők végig azzal lennének elfoglalva, hogy Te miért nem vagy ott?

Egyébként sem kedvelem azokat az érveléseket, ahol az egyik ember jó érzésének feltétele egy másik ember rossz érzése. Aki csak úgy tudja jól érezni magát, hogy másvalakinek ehhez rosszul kell éreznie magát, az nem érdemli ezt meg. Kemény vagyok, tudom. Azt is tudom, hogy most nem azt mondom, amivel a többség egyetértene. Ez van.

Én megérteném ha nem akarnál ott lenni. Van két testvérem,és nem haragudnék rájuk. Miért érezné jobban magát a testvéred ha tudja, hogy neked ez most kín?

De azért messze van még a július, addigra valószínűleg már nem fogod ilyen tragikusan látni a dolgot.

Őszintén? Nem érteném meg.

Ha az én testvérem mondta volna azt, hogy ilyenért nem jön el, hát eléggé kiborultam volna, mert az esküvőm napja ne arról szóljon már, hogy ő bánatos, hanem az én és a párom boldogságáról. Másrészt a rokonságnak én magyarázkodhatnák, hogy hát a Pirike azért nem jött el, mert szakítottak a párjával és úszik az önsajnálatban.

Különben a nővéremnek szeptemberben lesz az esküvője, most így belegondoltam, hogy ha elhagyna a férjem, akkor sem tudnám azt megtenni, hogy ne legyek ott az esküvőn. Biztos, hogy nehéz lenne és nem csattannék ki a boldogságtól, de akkor is elmennék, mert az az ő napjuk! Előtte is és utána is telesírhatom a zsepimet, nem muszáj még akkor is.

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Nem érteném meg. Nekem is van 2 húgom, igaz még közel sincsenek a pasizós korszakhoz, én meg már menyasszony vagyok, de ha valamelyikük ilyen indokkal mondaná le, biztos hogy nagyon nagyon sokáig haragban lennék vele és soha nem bocsájtanám meg.

Menj el, ne sértsd meg őket!

És a saját lelkiismereteddel eltudsz majd számolni? Én rettenetesen érezném magam, gondolj bele, pár év múlva beszélgettek családi körben az esküvőről hogy milyen jó volt, kinek milyen emléke fűződik hozzá, aztán rád néznek hogy te miért is nem voltál ott? Jó lesz majd közölni hogy "hát egy hülye pasi miatt nem mentem el" miközben esetleg ott ül melletted a férjed akit azóta megtaláltál. Milyen érzés lesz?

A pofámról leszakadna a bőr. Szerintem később iszonyatosan megfogod bánni ha most nem mész el.