Hogyan oldjam meg sértődés nélkül?

Ideiglenesen nagypapám házában lakunk.ő nem lakik velünk ez egy teljesen független ház, saját udvarral, annyi hogy a nagyszüleim velünk szemben laknak. Azért mertünk ideköltözni mert mindig jó volt a kapcsolatom velük. A gond kb 3 hónappal ezelőtt kezdődött. Mamám nagy kutyabolond, nekem van egy pici testű keverék kutyusom. Kenelben tartjuk, de természetesen kiengedjük hogy kitombolja magát és játszani is szoktunk. Három hónapja kórházba kerültem, párom dolgozott és kevés idő jutott a kutyára. Ezért mamám a megkérdezésünk nélkül fogta magát átment hozzánk és kiengedte a kutyát. Mivel ez nem tetszett nekünk hogy ajkkor jár be hozzánk mikor akar és főleg mikor nem vagyunk otthon, szóltam neki hogy legyenszíves ne szóljon bele, nem az ő kutyája, nincs joga átjárkálni hozzá. Természetesen illedelmesen és szépen mondtam amin ő úgy megsértődött, hogy hetekig nem is hívott fel engem a kórházban mert durcás volt. Volt hogy az öcsémtől kérdezte meg hogy "Ez a hülye otthon van?" hülye=párom. Szóval nagyon csúnyán bánt ve3lünk azért mert épp nem volt idő a kutyára. Azóta mondthatni kibékültünk de a kutyával úgy bánik mintha az övé lenne.Persze tűrök és nem szólok semmit mert az ő (igazából a papám) házában lakunk, de már már a pofátlanság határát súrolja. Azt hittem beteg a kutya mert napok óta nem ette meg amit adtam neki, erre észre vettem, hogy mikor azt hitte nem vagyunk otthon átjött és kutya kaja konzervet adott a kutyámnak. Kiengedi a kenelből azzal a jelszóval hogy mozognia kell, és leül a székbe és a kezében tartja a kutyát és ott simogatja mikor szegény kutya szaladgálna. Szóval ez az egész nem a kutyáról hanem róla szól. Mit tehtetnék? tűrjem e3l hogy úgy bánik velem mintha nem lennék jó gazdája a kutyusnak? És ő tetszeleg a mintagazdi szerepében? lassan már szót sem fogad a kutya nekem mert mamám elkényezteti teljesen. hogy oldjam meg ezt a helyzetet?