Aki magyarázat nélkül, vagy szerinte gerinctelenül lépett le, miért tette?

soha nem indokoltam még meg, hogy miért lépek le. ha valakivel kapcsolatban vagyok, akkor az a minimum, hogy észreveszi, ha a dolog már nem működik.

ha észreveszi, akkor nincs szükség magyarázatra, viszont ha nem, akkor én nem könnyítem meg az életét azzal, hogy elmagyarázom neki mi volt a rossz.

Ez általában a férfiakra jellemző, akik nem szeretnek az érzéseikről beszélni, még a szakításkor sem.

Az utolsó választ furcsállom: együtt voltál valakivel, aki azt hitte, jóban vagytok, de te nem, és ezért nem is fárasztod magad, hogy megmagyarázd, mi nem volt jó? Milyen passzív hozzáállás ez?

én nő vagyok és a utolsó exemet én is így hagytam el. Nem kerestem, elköltöztem, nem reagáltam a hívásaira...

Mert nem volt hajlandó megérteni, hogy nem működik és ki akarok szállni. Olyan volt az életem mellette, mintha egy pszichiátrián lettem volna. Ha hívott már a falramásztam, még abba is belekötött, hogy miért úgy veszem fel a telefont, hogy: Igen!

Szóval az illetőnél ez volt az egyetlen út, hogy végre megszabaduljak tőle, és végre boldog legyek.

Mondjuk ennek azért voltak előzményei, tehát nem egyik pillanatról a másikra történt. Próbáltam vele beszélni szépen, csúnyán, így-úgy, de semmi...ez maradt!

És nem bántam meg! Sőt korábban kellett volna! :)

5.vagyok

kedves 6.

ez nem passzív hozzáállás,hanem számomra a legegyszerűbb bosszú. nem vagyok egy drámázó típus, viszont ha valaki egy kicsi is ismer és figyel rám, akkor annak így is nyitott könyv vagyok. ha a páromnak nevezett egyénnek nem tűnik fel huzamosabb ideig az, hogy boldogtalan vagyok és ő közben boldogan éli az életét mellettem, akkor nem érdemli meg, hogy tudja az eredeti okokat...addigra azok már úgy is mellékesek, hiszen az én értelmezésemben számára érdektelenné váltam.