Hogyan kerülhetném az anyósjelöltem, hogy a párom ne sértődjön meg illetve ne nagyon vegye észre?

"nah, akk, h"

úgy írsz, mint egy hülyegyerek, a tojásos példád alapján úgy is viselkedsz, aztán meg vagy lepve, hogy nem tisztel, nem vesz felnőttszámba az anyósod..

Az a probléma, hogy kaptál normális válaszokat de te mintha el sem olvastad volna őket és csak mondod és mondod a magadét.

Mi az, hogy mindketten tudjátok, hogy milyenek a szüleitek?!

Nem együtt kell lakniuk, csak megismerniük egymást és akkor annyiban is fog maradni az állandó ajándékozás.

"Addig nem akarjuk összeismertetni őket, mig biztos nem lesz a jövőnk." Elmondásaid alapján beton biztos a kapcsolatotok, együtt éltek és tervben van az eljegyzés.. Mire vártok még? Talán szégyelled a családodat?

"azóta is kihangsúlyozza..." Igen, kihangsúlyozza. Azt szeretné, ha bármi gond vagy probléma van, fordulj hozzá segítségért mivel nem tudja, hogy a szüleid mennyire tudnak támogatni.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy meg sem próbálsz változtatni a helyzeten.

Itt hidd el, az az egyetlen megoldás ha megkéred a párod hogy moderálja az édesanyját.

Mi abban a szuperjó helyzetben vagyunk, hogy egyelőre anyósék mellett lakunk, ergo mindenről tud.

Hogy mikor megyünk vásárolni, hogy mikor nyaralunk, stb, stb...

Amikor legutóbb kifaggatta a páromat hogy hol nyaralunk, mit fogunk enni, mennyibe kerül, melyik vonattal jövünk haza és hogy addig mi lesz a kajával ami otthon marad, pláne hogy METTŐL MEDDIG HÍVHAT a nyaralás alatt, betelt a pohár.

Udvariasan közöltem vele hogy ne hívogasson, mert azért utazunk el, hogy pihenjünk és nyugalomban legyünk.

Innentől végre nem telefonálgatott, mert jól megsértődött.

Leültem a párommal és megbeszéltük hogy most már nem anyucinak tartozunk elszámolással, hanem egymásnak.

Megértette.

Kb. egy jó hónapig a fentebb említett "semmi", "miért érdekel?", "csak" válaszok után anyja abbahagyta a faggatózást.

Azóta mondhatni béke van.

Ha ezt nem sikerül megbeszélnetek, vagy legalább mondjuk a havi 300sms-t 150re redukálni, tényleg fontold meg hogy együtt akarsz-e maradni a pároddal.

Ismerek egy ilyen párt, 10 éve egy másfél szobás kis albiban tartják el anyóst, és a csávó be is jelentette, hogy az - egyébként makk egészséges, és jelenleg 50 éves - anyja halála napjáig mellette marad.

Szép kilátások egy kapcsolatban :)

Először is elgondolkodnék, hogy a nagy szerelem ér-e ennyit. (leszól téged, a családod, kritizál, az önértékelésed lehúzza stb.)

Utána leülnék a párommal, hogy mi a harci helyzet. Ha legyint vagy félvállról veszi, akkor közölném vele, hogy

1. felveszem a kesztyűt és elintézem anyukát persze első körben csak képletesen, és szíveskedjék ne beszámolni a pisilései dátumáról, álljon a sarkára felnőtt ember

2. menjen a sunyiba, ha nem vesz komolyan, és izélgesse anyukáját, ha képtelen leszakadni róla

Ezek a verziók függenek az első bekezdés eredményétől. :)

Aztán lépnék....

Egy biztos. Ha meglesz az eljegyzés, anyóspajtás sokkal rosszabb lesz! Mert ismered a mondást...a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Nekem anyósom addig volt kedves barátságos, amíg a drága kicsi fia el nem jegyzett. Utána 180 fokos fordulat és egy kanál vízbe is belefojtott volna. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok (tervezett baba volt) akkor azt ordibálta az utcán, hogy ki kell kapartatni, mert én úgy akarom megszerezni a fiát, hogy felcsináltatom magam. Aztán mióta megszületett azóta győzködi a férjem, hogy biztos nem tőle van, mert nem hasonlít rá semennyit (ami nem igaz) S most egy műveltnek mondott értelmiségi nőről beszéltem...legalábbis annak álcázza magát. :)

Kedves kérdező!

Teljesen megértelek. Az én anyósjelöltem is pont ilyen. Nem rossz ember csak "sok". Nem jöttem rá még én sem az arany középútra. Megbántani én sem szeretném csak nem biztos, hogy minden nap 30 percet szeretnék vele telefonon beszélni vagy beszámolni minden lépésemről.