Hogyan kerülhetném az anyósjelöltem, hogy a párom ne sértődjön meg illetve ne nagyon vegye észre?

Ötletem sincs.... Én lelőném:)

Viccet félre, nem irigyellek a helyzetért... De a párodnak erről muszáj beszélned! Egyszer nagyon ki fogja az anyós húzni a gyufát valamivel és akkor robbanni fogsz, hidd el.

Szerintem ezt a dolgot a párodnak kell lerendeznie. Értem úgy hogy mikor kérdezi hova mentek? Válasz: dolgunkra, mit ettél? válasz mit számít.Ezt nem neked kell megmondani. Ha a párod párszor beszólna hogy arra nem vagy kíváncsi mikor szexeltünk utoljára? akkor észrevenné magát a nő. De ha nem szóltok kedves vagy vele, akkor azt hiszi jól csinálja. Kérdés hogy ez zavarja e a párodat, mert lehet hogy nem és anyuka kicsi fia. Először a pároddal beszélj. Mikor anyuka ócsárol hogy mindenki jobb, szebb stb.. a párod mit szól? bólint, vagy nem szól? Az a minimum lenne hogy jól leteremtené.

Nálunk a párom öreganyja kezdte régen az elszámoltatást? és 7 év után is próbálkozik. Mindig szeretné tudni hova megyünk mit csinálunk mert akkor biztos neki is kellene valami. Párom mindig azt mondja a dolgunkra,nem mind1? Bár ez már elég ritka lassan megérti hogy köze semmi.

És ha anyuka nem változik akkor költözni minél messzebbre ha arra kerül a sor.

A vaterás dologhoz szólnék hozzá.

Én biztos nem adnék neki pénzt, hacsak nem az pontosan, amit szerettem volna.

Ha nem olyan, akkor megmondanám, hogy nem ilyenre gondoltam, szóval nem fizetem ki.

És a párod egyébként mit szól ezekhez a dolgokhoz? Pl. hogy be kell számolnotok mindenről vagy hogy téged meg a szüleidet minősít.

Mindenképp mondd el neki, hogy ez téged bánt. Nyugodtan beszélj, ne mondj rá csúnyákat, stb, csak mondd el, hogy téged ezek a dolgok nagyon bántanak. Lehet, hogy ő már annyira hozzászokott ezekhez, hogy fel se tűnik neki, de ha rávilágítasz, akkor neki is látnia kell, hogy ez így nem jó.

Ez a vaterás dolog meg... Megmondtam volna neki, hogy köszönöm szépen nagyon kedves, de te nem pont ilyenre gondoltál bla bla..

Hihetetlen ez a nő. Nem irigyellek. De mindenképp mondd el a párodnak.

Ugyan abban a helyzetben vagy mint én.

Csak annyi különbséggel,hogy én ott is élek anyósjelöltékkel egy házban.Minden közös.

Most készülünk különköltözni, már csak a bútorozás van hátra,de az is olyan lassan megy,hogy sosem érjük el.

Ha elmegyünk valahová mindenről be kell számolni, a páromat állandó jelleggel ugráltatják.

Van még egy bátyja a páromnak,de ő szinte semmit nem csinál,mindent a páromnak kell csak azért(mert a tesójának régebben műtve volt a lába,és nem erőltetheti meg),na mind 1 ilyenkor annyira fel tudom magam bosszantani.

De a páromnak hiába mondom,hogy ne menj, ne csináld, ketten vagytok testvérek, és meg kellene a munkát osztani kettőtök között, ne csináld mert csak kihasználnak.

Anyósjelöltem mindenért visítozik,mindenért kiabál,állandóan motyog magába, semmi sem jó neki.

Ha a párom kicsit keményebben szól hozzá, már egyből az van,hogy a páromnak valami baja van,biztos én beszéltem ellenük,és kérdezi h mi a bajod megint jófiú,meg akkor már azzal jön,hogy bárcsak a föld alatt lennének már,akkor nem lennének láb alatt.Ilyenkor előtör belőle ez a "banyaláz".

A szüleimet munkásoknak nevezték a jelenlétemben, csak azért mert eljöttek a páromék anyjától kapott házhoz segíteni takarítani,és apósjelölt a páromnak így mondta:"miért nem ásattad ki a gödröt a munkásaiddal".

Először nem tudtam hogy az én családomról van szó,majd utána esett le,ezért sem szóltam mindent csak lenyelek.

Már annyira elegem van,semmiért nem szólok vissza,ők meg már nagyon felülkerekedtek rajtam,uralkodnak rajtam és a páromon is,van pénzük,ezért úgy gondolják bármit megtehetnek,mindenkin keresztülgázolnak.

Úgy vagyok vele,hogy az én családomban legalább van szeretet,de ők ezt nem ismerik.

Gyűlölöm őket!

23/N