Azoknak, akik nem örököltek és pénzt sem kaptak a szüleiktől saját lakásra hogyan tettetek szert saját ingatlanra?

Figyeljetek, nem az örgödtől való lakást bérelni. Angliában voltam amikor megismerkedtem egy csajjal aki egy banknál dolgozik, kb 30 éves és 2 milliót keres. Tátott szájjal bámult mikor mondtam hogy saját házunk van (a szüleimnek).

Nyugaton eszükben sincs az embereknek lekötni magukat egyhelyre. Ha Amerikába hívják dolgozni oda megy, ha Norvégiába akkor meg oda. Az itt a baj, hogy ha a 3.- kerületben laksz és a 10.-ben kapsz állást, talán el sem fogadod mert húúú de messze van... Francokat. Költözni kell. Ma az a legnagyobb érték ha az ember mobilis. Miért lenne kidobott pénz az ablakon? Lakáshitelt is annyit fizetnél, csak azt nem tudod megunni mert senki nem fogja fizetni helyetted, viszont az albérletből tovább költözöl ahova akarsz.

Szóval ne saját lakásra kuporgassatok 20 évesen, hanem a pénz költsétek továbbképzésre, tanulásra, tanulásra és tanulásra. Szép, nagy házat bárhol tudtok bérleni.

Szia! Mi jelenleg albiba vagyunk, bar mar csak egy honapig. A parommal anno nyitottunk mindketten fundamentat, lakasra. Minden honapban 20-20 ezer ment ra, ugye mindket szamlara. Adnak ra allami tamogatast is. Mar kineztunk egy felujitando csaladi hazat, majusban megyunk. A tortenethez meg hozzatartozik, hogy en 22 evesen sajnos megszakitasokkal dolgoztam, vagy egyaltalan nem dolgoztam, sajnos borsodban nem egyszeru. A parom evek ota egy helyen van halistennek, egy atlagon felulinek mondhato fizuval. (250ezer)

Takarekoskodtunk, es elore elterveztuk a dolgokat, nem oramupontossaggal, de terveztunk, es osszejott, ugy hogy az albit is fizetjuk, ehen sem halunk. En mindent a legolcsobban veszek, valtozatosan fozok, minden energiatakarekos az albiban is. De most hogy jon a baba, eldontottuk hogy kivesszuk a penzt az allami tamogatassal egyutt, es kialakitunk egy komfortos kis otthont magunknak. :)

22L es 25F

ma 19:58 Igen csak tudod mi a baj a lakásbérléssel?

Csak rövidtávú megoldás. Írta már itt nem egy ember, hogy sosem tudhatod, hogy mikor mutat ajtót a főbérlő, mert el akarja adni a lakást/vagy a gyerekeinek adni.

Nem tudsz magadnak egy otthonos, biztos pontot így kialakítani.

A másik része pedig, hogy a főbérlők többsége nem szereti ha gyerek és/vagy háziállatot tervezel. Félti a lakását. Csak így meg olyan mintha az ember a börtönbe élne, ha ennyire korlátok közé van szorítva.

Biztos vannak olyan főbérlők, akik rugalmasak ebben a témában, csak ritka.

Biztos mindenki másképpen van a dologgal, hiszen nem vagyunk egyformák, de én személy szerint nem tudnék hosszú távon albérletben élni.

Ahogy itt már páran írták, én is úgy vagyok vele, hogy hiányozna a biztos pont, az igazi otthon.

Ezt egy albérletben nem lehet megvalósítani.

Mégha a főbérlő rugalmas is és enged alakításokat, kinek van kedve egy olyan lakást szépítgetni, ami nem az övé és bármikor kitehetik a szűrét?

Mondjuk kifestetek és fél év múlva közlik, hogy sajnos kell a lakás. Akkor mi van?

Egy olyan lakásban, ami meg nem az én kedven szerint van festve/ berendezve, nem érezném otthon magam.

Nekem szükségem van arra az otthonosság érzéséhez, hogy én alakítgassam a kis "fészkemet" a kedvem szerint és úgy, hogy tudom, az az enyém.

Persze tisztában vagyok vele, hogy manapság a saját lakás szinte luxus.

De inkább fizetek lakástörlesztőt egy lakásra, ami akár 40 év múlva is, de a sajátom lesz, mint bérleti díjat másnak.

L/26

Lakásvásárlás alapban nehéz.

Könnyíthet rajta 2 tényező (a szülői segítségtől most tekintsünk el, mert a kérdező eleve nem erre kíváncsi):

1: ha sokat keresel (átlag felett),

2: ha ketten veszitek (férj+feleség pl).