Azoknak, akik nem örököltek és pénzt sem kaptak a szüleiktől saját lakásra hogyan tettetek szert saját ingatlanra?

Nekem 4 tesóm van rajtam kívül,elég szegény családból származom,sajnos ezt dobta gép:(

Soha nem törődtem bele,hogy nekem ez jutott,más meg beleszületik a hatalmas jólétbe..plusz még egy nőideál sem vagyok,szóval elég nyomorúságos élettel indultam.

Mára van saját lakásom,nyaralgatok,rendbe raktam a testem(elég soványka voltam..:),nyaralgatok,stb.

Igaz sokat szenvedtem ezért,sok ember véleményével szembe kellet mennem,köztük a családéval is,de most már mindenki megbékélt azzal,amit csinálok.:)

Nagyot kell álmodni,és azt űzni,hajtani.Persze nem árt,ha van konkrét elképzelés,hogy az álmot milyen úton-módon hajtsd végre.

Angliában pl divat albérletben élni, ott a saját a fura. De nézd is meg(pl angol házvásárló sorozatok és egyéb, családok életét bemutató sorozat), hogy milyen igénytelen berendezésű és kinézetű házakban élnek. Senkinek sem érdeke, senki sem költ rá. Ismerősöm kinn él évek óta és azt mondta ott állandóan menetre készek az albérletben élők. Valóban házat venni drága mulatság odakinn.

Ám a magyar mentalitás nem ilyen. Mi szeretünk otthont teremteni, szépíteni, igényessé tenni, rendben tartani és úgy érezni, hogy biztos tető van a fejünk felett. Ez nem bűn.

Igazából sehogy sem tudnánk, hitelt annyit nem kapnánk, nem is akarunk összespórolni lehetetlen.

nem mentem albérletbe

hanem tesómmal közösen örököltünk egy présházat.

egy szoba-konyha az egész, kerti budi van, egy forrás pár kilóméterre, de van áram, lehet fűteni.

egy órányira gyalog kaptam munkát, mindent félreteszek. csk ételre költök, meg fele áram, fele fűtés télen (másik felét testvérem fizeti).

így 6-7 év múlva lesz lakásom ha megmarad a munkám.

Meg kell találni a megfelelő főbérlőt. Illetve állítólag az önkormányzati lakások ilyenek, csak azt nehezebb szerezni.

Mi három éve vettünk ki egy lakás, és viccen kívül, még életemben nem láttam a főbérlőt. Örökölte a lakást, tojik rá, mi történik vele, azt csinálunk, amit akarunk. Ez egy teljesen jó megoldás.

Persze az kellemetlen, hogy sokba kerül, bár szerintem annyira nem vészes. Egy gyermektelen, dolgozó pár esetében majdhogynem a fizetésének a tizedébe kerül.