Depresszió és zárkózottság. Mit tegyünk?

Semmiképp ne mutassatok sajnálatot feléje, mert az olaj a tűzre ilyenkor.

Amennyire lehet, próbáljátok emberként és ne kerekesszékes emberként kezelni.

Később, ha már valamennyire elfogadta az állapotát, akkor érdemes lenne elvinni pl egy kerekesszékes kosárlabda edzésre. Nem feltétlenül kosarazni, de sokat segíthet neki, ha beszélgethet sorstársakkal és látni fogja, hogy ők hogyan tudták feldolgozni.

A kiabálást most nyeljétek le kicsit jobban, mint korábban, ez a tehetetlen dühtől van. Én is ordítanék mindenkivel a helyében. Nem nektek szól, csak rajtatok csapódik le.

Viszont ha már kis idő eltelt, akkor ebben is viselkedjetek úgy, mintha egészséges lenne.

A túlsajnálat vagy a kivételezés is káros lehet. Értelemszerűen nem ő fog almát szedni a fáról, viszont ne is kíméljétek, mert "jajj, szegény...".

Ilyenkor a munkaterápia nagyon jót tud tenni. Adjatok neki bármilyen olyan feladatot, amit így is el tud végezni. Porszívózzon, stb. Nehéz lesz, mert meg kell szoknia az új mozdulatokat, kisebb balesetek is előfordulhatnak, viszont így nem fogja annyira haszontalannak érezni magát. De ezzel várjátok meg, amíg megtanulja valamennyire kezelni a kerekesszéket.

Az egyik rokonom traumatológián dolgozik. Néha meglátogattam munka közben - ott aztán mindenféle csúnya balesetből lábadozó ember volt (pl motoros két méter magasan csapódott neki egy betonoszlopnak, stb). Náluk nagyon jól működött, hogy akár kicsit keményebben is bántak velük, a jajveszékelést elengedték a fülük mellett és "munkára" sarkallták őket.

Egyik beszélgetés, amire emlékszem egy hasonlóan járt férfivel:

- Hagyj békén, béna vagyok, nem megy se ez, se más!

- Igen, béna vagy, ezt már megállapítottuk, most hogy ezen túlvagyunk, akkor fogd meg ezt itt és csináld, amit kértem!

- De hát béna vagyok...

- Én meg lány és kékszemű, ha még nem mondtam volna,- szóval itt fogd meg, így ni...

- Hagyj békén...

- Szeretnéd, nem foglak. Fogd meg és csináld, most!

- De hát béna...

- Ahogy látom a szád nem az és a kezeid sem, úgyhogy elég a kifogásokból, tessék csinálni, vagy dühös leszek és szívószállal is megtanulhatsz enni.

- Jó...add ide...

Persze a durvábbnak hangzó dolgokat viccesen fenyegetőzve adták elő. Látványosan hatásos volt.

A rokon mondta is, hogy ha elkezdenék őket sajnálni, akkor nekik se menne a munka, illetve a beteget is még mélyebbre taszítanák a depresszióba, szvóal nincs értelme. Néha kicsit keménykedni kell és nem engedni a negyvennyolcból.