Zárkózott, szociofób emberek: ezt hogyan vészelitek át, hogyan oldjátok meg?

Nem hiszem, hogy szociofóbiám van, mert tömegben nem félek. Viszont nem szeretek emberekkel lenni, csak a szűk család körein belül tudom magam elengedni. Akárki más társaságában nagyon ideges vagyok, az egyetlen gondolatom, hogy hogyan tudnék miharamabb elmenekülni.

Pár hónapja dolgozom egy multicégnél, nem tudom, meddig lehet ezt itt fenntartani. Szerencsére az irodában általában egyedül vagyok, a kolléga, akivel osztozom a szobán vidéken dolgozik, ritkán jár fel.

Viszont folyton jönnek az események: vidékre kéne utazni, meghívnak ide-oda, meg hasonlók. A meghívásokat le tudom mondani, más programra hivatkozva (ami egyébként szintén feltűnő egy idő után), de félek, nem mindig tudom majd kimagyarázni magam a vidéki utak meg a csapatépítő tréningek alól, pedig már a gondolatuktól is rosszul érzem magamat. Elképzelni sem tudom, hogyan bírnék ki pl. egy autóban több órát a főnökömmel vagy más kollégáimmal. Örülnék, ha kibírnám sírógörcs nélkül - nem vicc, ez sajnos komoly. Főleg hogy azt sem értem, miért akarnának magukkal vinni, mikor nekem tényleg semmi dolgom ott. A munkámat teljesen egyedül végzem, csak fordítok és levelezek, szakmai kérdésekben nem vagyok érintett.

Az a szerencsém, hogy egyetemista vagyok, mellette dolgozom. Sokszor ki tudom magyarázni a dolgokat az egyetemmel, de mégsem lehet mindig. Főleg, hogy passzív féléven vagyok, bár ezt ők nem tudják.

Ti hogyan bírjátok ezt a munkahelyeteken? Hogyan oldjátok meg, hogy ne kelljen részt vennetek a közös programokban? Mennyire tették szóvá a főnökeitek?

Előre is köszönöm a válaszokat.