Mivel segítettek a szüleitek, hogy boldogulj az életben? Szülők, gyerekek válaszát várom.

Kedves Kérdező, nem értem, mi a problémád azzal, hogy nem az "általad elvárt" alanyok válaszoltak. Mert mit nevezünk "normális fizetésnek"? Miért baj, ha az embert csak az egyik szülője nevelte fel? Rendeteg ilyen van már manapság, sőt, a KSH adatai szerint a 30 év alatti korosztály szüleinek 60%-a legalább egyszer elvált... A 25-30 éves korosztály 20%-ának már csak egy szülője él. Te pedig megpróbálod negligálni ezt a 60, illetve 20%-ot?

Milyen anyagi helyzetben lévő szüleidtől kaptad? - azok, akiket egy szülő nevelt, kerek perec megmondták, hogy rossz anyagi körülmények között nőttek fel. Ez szerintem egyértelmű válasz a kérdésedre.

Ő maga gyűjtögette neked, vagy ha örökölt, akkor azt neked adta? - Ez pedig csak azoknál opcionális, akik egyáltalán keptak valamit. Ha nem kaptak semmit, az is tökéletes válasz, hiszen az alapkérdés úgy hangzott, hogy

"Kaptál tőlük pénzt, lakást, telket, autót, bútort, vagy kifizették a lagzit?". Erre a kérdésre egy nemleges válasz ugyanúgy jó válasz, mintha valaki kapott volna.

Az általad elvárt válaszadók hatalmas kisebbségben vannak. Nekem egyébként úgy tűnik, hogy csak igazolást keresel arra az egyébként jogos sérelmedre, miszerint a szüleid nem adtak neked semmit az életben való induláshoz, pedig megtehették volna. Igen, valószínűleg vannak még más embereknek is sóher szüleik, de akkor miért nem így tetted fel a kérdést?

Kedves kérdező, lássuk az én történetemet, részletesen, ahogy te elvárnád:

24 éves (nő) vagyok, NEM TINI

tanulok - államvizsga, szakdolgozat

a szüleimnél itthon - mert még albérletre sincs pénzem

anyukám pedagógus - 110ezer a nettója, ez a számlákra és a havi bevásárlásokra el is megy

apám munkavédelmi szakember, legalább a dupláját keresi anyukám fizetésének

Tehát anyagilag nem állunk rosszul, de milliomosok se vagyunk. Megtehetnék, hogy segítenek saját lábamra állni. Anyu szeretne is segíteni, apám nekem nem, öcsémnek igen, és öcsémnek meg is vesz mindent, amit kér, kifogása sose volt, ennek meg is lett az eredménye, öcsém követelőző 19 éves lett, megy főiskolára.

Míg öcsém le nem érettségizett, engem mindenbe bevontak, házimunka, főzés, takarítás, vásárlás, mire leültem volna tanulni, késő este lett, és már fáradt voltam, pedig itt állok egy nehéz szakdolgozati témával informatikai főiskolai szakon államvizsga előtt. Öcsémnek semmit nem kellett csinálnia itthon, soha még diákmunkát se végzett, én 2006. óta dolgozom, felváltva diákmunkán és bejelentve. Most azt mondtam a szüleimnek, hogy öcsémnek már van ideje besegíteni mindenbe, most már én szeretnék tanulni, mert nekem is kell, és az úgy nem megy, ha mindent én csinálok meg itthon, és mindenért csak engem ugráltatnak. Nem tetszik nekik.

Szóval 2006. óta dolgozom, a szüleim nem tartották jó ötletnek, mondván, hogy eltartanak ők engem, ne dolgozzak. Amikor viszont nem dolgoztam, csak tanultam (középiskolásként nem, mert akkor nyelvtanfolyam és nyelvvizsga miatt se téli se nyári se tavaszi szünetem nem volt évekig, tehát csak főiskolásként), akkor azt mondták, hogy menjek el dolgozni. Te érted ezt? Én nem.

Mivel megszűnt a hallgatói jogviszonyom az utolsó vizsgámmal (amibe az államvizsga már nem tartozik bele), el kellett mennem dolgozni. Azóta a következő helyzetek vannak munka frontján:

- 4 órára bejelentett munkáért havi bruttó 30ezret kaptam úgy, hogy egész nap dolgoztam valójában, emellett a sulit megint csak nem tudtam csinálni

- munkanélkülin voltam 3 hónapot, utána nem tudtam azonnal elhelyezkedni, fél hónapra rá 6 órás munkára bekerültem közalkalmazottnak, nagyon kevés fizetés, sok és idegileg megterhelő munka, a tanuláshoz ismét akadály (nem lenne baj, ha egészségügyet tanulnék, de nem azt tanulok)

- egy céghez kerültem, akik 1 hét tanulás után szerződést ígértek, a szerződést nem kaptam meg, de dolgozni elküldtek, otthagytam, feketén nem dolgozom

- egy másik cég szintén bejelentést ígért, le is adtam minden papírt, szerződést írtunk alá, és most derült ki, hogy nem jelentettek be rendesen, így se munkanélküli ellátást se egészségügyit nem kapok, megy az eljárás ellenük

A szüleim közül anyukám nem tud segíteni se anyagilag se munkát találni, ha szólok, hogy most kevesebbet tudok itthon besegíteni, mert tanulnék, akkor morog. Apám anyagilag jól keres, de öcsémet pénzeli, ért a munkaügyi dolgokhoz, de többször kellett kérlelni, hogy segítsen legalább annyit elintézni, hogy mi kerüljön a bejelentés szövegébe a legutolsó munkahelyem ügyében.

Pénzt nem várok tőlük, bár jólesne, ha nem lenne öcsém agyonpénzelve, és nekem is jutna erre-arra, de a laptopom, a tévém, a háziállataim, 2 külföldi velencei utam saját megkeresett pénzemből volt finanszírozva, így spórolni egyedül csak úgy tudok, hogy minden fillért beosztok. Ők a lakás számláit, az ételt fizetik, és régebben azt a néhány tábort, ahova nagy unszolásokra elengedtek 12 éves koromtól (angol tábor 2-szer, balatoni gyerektábor 2-szer, cserkésztábor 3-szor, szentjánosbogár 1-szer), a többibe nem szívesen, csak erős indokkal (öcsémnek a 80ezer Ft-os digitális fényképezőgépet se kellett indokolnia). Saját erőmből, ahogy tudok, meg fogok oldani mindent, csak rosszul esik, hogy öcsém és köztem különbséget tesznek, pedig semmivel se szorul rá jobban, egészséges, erős, eszes fiatal (csak lusta). És én úgy döntöttem, hogy ha végre jobb anyagi helyzetbe kerülök és befejezem a főiskolát, apámtól nem fogok elfogadni anyagi segítséget, ha eddig nem adta szívesen, amikor rá vagyok utalva, akkor ha már önálló leszek, ne adjon.

11:14 - folytatásképp egy kis összefoglalás:

Tehát:

Nem segítenek:

- se abban, hogy nyugodt körülmények között elvégezzem a főiskolát (fizetni csak a pótvizsgákat kellett, én még a régi rendszerben kezdtem)

- se abban, ha munka frontján problémáim vannak

- se abban, hogy egy kezdő összegem legalább egy hitelfelvételhez lakásra legyen (ami van lekötve kb. 1millió, azt saját munkámból gyűjtöttem, abból egy fillér sincs a szüleimtől)

----------------------------------------------------

Öcsém velem szemben minezt megkapja, és ezek fölött a jogsija pótvizsgáit, és autót is fog kapni a feneke alá, apám már megmondta, hogy a mostani családi autónkat szánja öcsémnek, amint meglesz a jogsija, és családinak meg vesz másikat.

---------------------------------------------------

És azt még hozzáteszem, hogy amikor a szüleim összeházasodtak, a nagyszüleim (anyu szülei) elkérték tőlük az összes pénzt, ami a lagziból visszajött, mert nem maradt semmi pénzük, és soha nem segítettek vigyázni ránk, unokáikra, amikor betegek voltunk, így anyut évekig lefokozták a munkahelyén, mert mindig ő jött el táppénzre. Anyu változott, ő segítene, de apám mellett nem tud. Nem is várom tőle, mert tudom, hogy megtenné, ha jobban állna, és nem lenne ő is kiszolgáltatva apámnak, majd ha gyerekem lesz egyszer, biztos szívesen fog vigyázni rá.

13:50-es vagyok.

Persze értelek és eddig is megértettelek.

Ebből látszik, hogy nem minden szülő egyforma.

De látszik, hogy Te más vagy, hiszen már most gondolsz a gyermeked jövőjére. Nagyon remélem, hogy ha felnő hálás lesz érte és büszke lesz Rád/Rátok! :)

Mi öten vagyunk testvérek, anyám nagyon sokáig nem bírt dolgozni, mert nővérem betegen született, és ápolásra szorult. De nem is ez a lényeg. Úgy gondolom, hogy ott, ahol csak 1-2 gyerek van, ott sokkal könnyebben tesz félre a szülő a gyerekének, de ott ahol 4-5 gyerek van, ott ez nem megy ilyen könnyen. Mi soha, de soha nem vártuk el a szüleinktől, hogy lakást, autót vegyenek nekünk, nem is tudnának, de nem is volt ez az elvárás soha a részünkről. Apukám mindent megcsinál a ház körül, amikor a fürdőszobát csináltuk lecsempézett, amikor kívülről bepucoltuk a házat, ő vakolt, ő verte le a régi vakolatot...stb. Meg is mondta, hogy majd ha egyszer lesz házunk, akkor majd ő eljön és mindent rendbe tesz. Anyukámra sem volt panasz sosem. A ház mindig rendben volt, mindig ott volt a főtt kaja az asztalon. Most én anyósoméknál lakok, de minden héten hazamegyek, és ilyenkor mindig két-három napra elegendő főtt kajával lát el, mert tudja, hogy hajnalban kelek, mert vidéken dolgozok, és este érek haza, tehát 12-13 órát távol vagyok itthonról, és így este nincs időm főzni.

Apósomra-anyósomra sincs különösebb panaszom. Apósomnak csak elég egy sóhajtással megemlíteni, hogy jaj de ennék málnát, már rohan szedni, holott én is le tudnám szedni magamnak. Anyósomra is mindig lehet számítani.

Egyébként pont a szüleimet és a párom szüleit zavarja a leginkább az, hogy nem tudnak minket rendesen elindítani az életben, dehát ez van. Úgy gondolom, hogy ez az öt-hat év, amíg anyósoméknál lakunk hamar el fog szállni, addig összegyűlik az önerő a házhoz, és utána, bár 20-25 évig fogjuk fizetni a jelzálogot, lesz egy szép, takaros kis házunk, amit meg fogunk tudni becsülni. Meg fogjuk becsülni, mert a mi két kezünk keserves munkájából lett véve, nem pedig csak úgy kaptuk. Én nem irigylek senkit sem, akit a szülei házzal tudtak megajándékozni, de úgy gondolom, hogy akinek meg kellett harcolnia érte, az sokkal jobban tud értékelni egy 5milliós kis házat, amiben talán még fürdőszoba sincsen, és ők vették, mint egy 20 milliós kacsalábon forgó palotát, amit alá tettek a szülei.

17:06-os vagyok. Egyébként úgy gondolom, hogy borzasztó cinikus vagy kedves kérdező. Még ha meg is teheti a szülő, nem kötelessége házat, autót venni a gyerekének. Mindenki kaparja ki magának a gesztenyét. Te még nem tudhatod, hogy mit hoz a jövőd, és valóban tudsz-e majd házat venni a gyerekednek. Hálátlan vagy. Össze kellene tenni a két kezed, hogy felneveltek, etettek, ruháztak, kiiskoláztattak. Össze kellene tenni a két kezed, hogy ott ült szegény anyukád vagy apukád az ágyadnál, amikor 40 fokos lázad volt. Hogy lehetsz ennyire hálátlan? Anyám egyik testvére jut rólad eszembe, aki kerek perec megmondta a szüleinek, hogy semmibe veszi őket, mert nem segítik őt anyagilag, bezzeg az anyósék... Nos, mikor szegény nagymamám haldoklott, két és fél hónapon keresztül neki akkor is az volt a legnagyobb bánata, hogy miért nem segítette őt az anyja, és most majd mennyit fog örökölni. A halála előtt egy héttel kapott észbe csak, akkor meg már oly mindegy volt. Azóta is eszi a lelkiismeret-furdalás, hogy ilyen mocskos-piszok módon viselkedett a saját anyjával. Majd másfél év alatt kétszer volt kint a temetőben, mert nem mer kimenni a lelkiismeret-furdalás miatt.

Te is ezt akarod? Ahelyett, hogy becsülnéd a szüleidet, képes vagy őket itt szidni? Undorító a viselkedésed. Tudod a legtöbb állami gondozott gyereknek az a legnagyobb bánata, hogy nem kap elég szeretetet, és ők hálásak lennének az életnek, ha lehetnének szüleik, akik szeretik őket, és szegényen bár, de boldogan élhetnek.

Neked ott áll a hátad mögött mindkét szülőd. Felneveltek, szerettek, ez a legfontosabb. Az anyagi része pedig csak egy kis plussz. Van akinek jut, van akinek nem, de nem kell irigykedni másokra.