Mivel segítettek a szüleitek, hogy boldogulj az életben? Szülők, gyerekek válaszát várom.

Én nem várom el a szüleimtől, hogy azért dologzzanak, hogy nekik ne legyen életük, csak engem elindíthassanak.

Nekem viszonylag jómódúak a szüleim, kaptunk tőlük elég sok pénzt ( a vagyonuk kb. 1/3-át adták 2 gyereknek.)

De nekem az is elég volt, amokir még nem volt ennyi pénzük, hogy kitaníttattak és ezzel elindítottak az életbe. Azóta több pénzük van, mi is jobban kapunk. Ha nem kapnánk, azért se haragudnék, bár biztos szarul esne, ha megtehetik...

De hogy kevés pénzből arra spórolni egész életedben, hogy a gyereknek legyen, az szerintem túlzott elvárás. Boldog családi légkör, amiben őt segíted, az a fontos, szerintem.

Igen, arra gondoltam, szerintem magaddal szemben túlzás. De ezt mindenki maga dönti el, természetesen. Szerintem a gyereked nem várná el.

Mondok példát: értékesebb emberré neveled szerintem, ha van egy kis pénzed és megmutatod neki a világot belőle, elviszed nyaralni különböző kultúrákba és egy mindenre nyitott ember lesz, mint ha spórolsz, sose viszed nyaralni, de lesz pénze indulásra.

Amikor kicsi voltam, TÉNYLEG nem volt pénzünk (egyedüli anya 2 gyerekkel) és mégis jártunk mindenhol, ahol abban a világban lehetett, kempingeztünk, fillérekből. Szerintem más ember lettem, mint enélkül lettem volna.

De hangsúlyozom, ez csak egy példa. Ha egy kiegyensúlyozott családot tudsz adni neki, az a legtöbb, a többit, ha jól alakul a sorsa, maga is előteremti magának simán.

25 éves vagyok. Az anyámmal élek, enni kapok minden nap, mos rám, főz rám, eltart. Ezt kapom tőle, és ez pont elég is. Kocsi, lakás, ilyenekre esély nincs a 70ezres fizetéséből. Abból mit tegyen félre?

Ha megnézem a barátaimat nekik még ennyi sem jut, legjobb barátnőmet (17 éves) kidobták otthonról, most nevelőszülőknél lakik. Az exem pedig az utcán, őt is kidobták mert nem talált munkát. Pedig ilyen esetben kéne segíteni a gyereknek, hogy ne egy csöves legyen belőle.

Amíg otthon laktam, semmit nem kellett anyagiakban beszállnom. Főiskolára jártam, másik városba, de akkor már csak az itteni buszbérletet meg az otthoni ellátásomat fizették. A vonatbérletet, az ottani bérletet, a tanuláshoz szükséges könyveket stb. nem fizették. Viszont elég korán elkezdtek félretenni kisebb összegeket. Ettől ők még nem nyomorogtak, de amikor oda jutottam, hogy lakást vegyünk a férjemmel, akkor jól jött az a kb. 2 millió, amit így kaptam. Plusz még emellé adott anyu valamennyit, ő szorgalmazta mindig a gyűjtögetést. A tesóm ugyanígy megkapta, és majd én is akarok gyűjteni a gyereke(i)mnek.

Az örökségre még várnom kell, nemrég haltak meg a nagyszüleim.

Sok családban felélik a fizetést úgy, hogy néhány ezret tudnának félretenni. Persze van, ahol ez szinte lehetetlen, de szerintem meg kell próbálni, amikor csak lehet.

Én sem vártam el tőlük, hogy adjanak, de annyira jó, hogy adtak, hogy ugyanezt a jó érzést a gyereknek is meg akarom adni. És talán majd ő is továbbviszi.