Anyós kérdés, túl reagálom?

Én mondjuk kotnyeleskedő anyósnak nem adom oda a házimunkámat, mert azzal csak lovat teszek alá, hogy mégis szükségem van a tetteire.....nem is beszélve arról, hogy fegyvert adsz a kezébe, én ugyanis hallom vissza anyósomtól hogy bezzeg ő mosogatott nálunk, meg bezzeg ő kaját hozott..................kotnyeles, minden lében kanál anyósnak épphogy NEM adok az ÉN háztartásom munkájából, mert azzal szép nagy lovat adnék alá. Tapasztalat. És sajna tényleg, így is megint nyeregben volt, érezte, hogy neked igenis jóóóó hogy ő ott van, meg igenis hasznos volt és igenis helyetted csinált dolgokat a TE lakásodban.

Hosszú távon ez éppúgy oda vezet....tökmindegy, hogy a gyerek ruháit vasalja vagy a gyereket fürdeti, a fontos (és a sarkalatos) hogy HELYETTED csinál dolgokat. Ez sem épp a jó út, de azért szorítok, hogy ne éljen vissza vele.

Szia!

Először is szeretnélek megnyugtatni: ne idegeskedj, még csak egy hónap telt el! Kisfiam tegnap volt 10 hónapos, együtt élek az anyósommal és a sógornőmmel. 4 hónapba telt, mire én vagy a párom fürdethettem meg a fiamat. Mindig mindent jobban tudott anyósom (mikor éhes, mikor álmos, stb.), mindig mindenről be kell számolni, folyamatosan hallgatózik, áskálódik, stb. Nagyon, nagyon sokáig tűrtem, de egy idő után betelt a pohár. Eleinte csak ketten veszekedtünk, aztán bevonta utána a rokonokat is. Párom semmit nem tudott, ugyanis okosan mindig azt vágta a fejemhez, ha valamit elmondtam, hogy : "Te uszítod mindig ellenem a fiamat", aztán fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz és az én lelkemen szárad. Egy ideig tűrtem (67 kg-ról 47 lettem-vigyáz az alakomra :D), de betelt a pohár, beszéltem párommal, hogy csináljon valamit, különben elszökök a kisfiúval együtt. Idővel felnyílt az ő szeme is, hogy nem hazudok. Megmondta anyósomnak, hogy ha nem vesz vissza magából, akkor elköltözünk albérletbe. Mostanában normális. Nekem nem az jelentette a problémát, hogy néznek, hogy hogyan szoptatok (a család összes nőtagja itt van még a mai napig és nézi, van amelyik közbe megpuszilja, stb.-ehhez már hozzászoktam), hanem az, hogy majdhogynem engedélyt kellett kérnem, hogy megfogjam a saját gyerekemet. De már nem nyelek le mindent, kinyitom kicsit a számat-persze nem csúnyán, aztán leállítja magát. Légy egy kicsit türelmes, hagy élvezze, hogy fürdeti az unokáját, még csak egy hónap telt el! Ilyenkor szerintem a nagyszülők újra szeretnék élni az anyaságot, legalábbis anyósomon úgy veszem észre, mert mindig siránkozik, hogy hogy öregszik, meg hogy felnőttek már a gyerekei, hogy eltelt már az idő, stb. Idővel finoman lehet vele közölni, hogy ő csak nagyanya és nem Anya! Nem jó összeveszni vele, mert a mai világban hidd el, jól jön ha van kéznél egy nagyszülő, ezt még én is megtanultam, holott szinte még szarni se lehet úgy hogy ő ne tudna róla. Kompromisszumokat kell kötni. Én legalábbis megpróbálom. Remélem neked is sikerül! Jó babázást kívánok és vigyázzatok magatokra! :)

Kedves utolsó, nagyon rossz amik veletek történtek, de azt megkérdezhetem, hogy lehet az hogy 4 hónapig nem fürdethetted a saját gyermekedet? Ezt hogy tűrted ilyen sokáig? Oké, legyünk jóban az anyóssal, de hogy a saját anyaságunk kárára? Pont az ilyen döntések miatt szoktak elharapózni az anyós-meny problémák. Mert sokszor nem találjuk mi menyek az arany középutat. Egyik két hétig be sem engedi az anyóst a kórházból való hazajövetelkor, a másik meg némán nézi ahogy anyós átveszi a helyét.

Valahol kell egy arany középút, egyfajta kompromisszum, de sajnos az nem épp az, hogy anyós azt tehet, amit akar, a meny meg sír. Nem tudom, nálunk ez úgy működött (és működött!) hogy már a legelső esetnél nagyon kedvesen, udvariasan, de megmondtam anyósomnak, hogy "Köszönöm szépen hogy segíteni szeretnél, de én szeretném csinálni, mert én még sosem csináltam ilyet, bele kell jönnöm, meg kell tanulnom, és örömmel tanulom :))"

Igazából nálunk elő sem fordulhatott volna olyan, hogy hónapokon át anyósom csináljon egy anyai teendőt a saját gyermekemmel...mert ez mindig rajtunk, menyeken múlik! Ahol mi húzunk egy határvonalat, ott is marad a vonal. Én ott húztam meg, hogy anyós babázhat, felveheti, bármi, mint minden más nagymama, de a teendőket a kezemből nem veszi ki. Megpróbálta, de nem hagytam, már elsőre sem. Illetve, FONTOS: ha KÉRI, hogy hadd csinálja ő, akkor csinálhatta. De ő nem kérte. Ő csak CSINÁLTA, a megkérdezésem nélkül. Ezért döntöttem úgy, hogy oké, akkor ezt most így nem. Határozottan, de udvariasan megkértem, hogy hagyjon engem megtanulni a babagondozást, saját tempómban. Ez használt.

Anyukám mindig kért, ezért egy kis idő után már kérnie sem kellett, sőt, mai napig (kétéves a fiam) természetes, hogy ha náluk vagyunk ő eteti, pelenkázza, sőt tesóm fürdeti, minden :) Anyósommal nem így működik, mert őt máshogy kell kezelni, ő sosem kért, ő mindig csak cselekedett. Tehát én is más utat választottam nála. Elbabázhat bármikor, de az anyai teendőket már meg sem próbálja kivenni a kezemből, mert a gyerek párnapos korától kezdve tudja, hogy nem örülök neki. Így is unokázhat (a legtöbb nagyinak nehéz megértenie, hogy az unokázás az nem azt jelenti hogy fürdet-etet-pelenkáz, hanem azt, hogy EGYÜTT VAN a kicsivel, ringatja, játszik vele, babusgatja. Anyósomnak ez mind megmaradt, anélkül, hogy engem háttérbe szoríthatna. Mert én az elejétől így kezeltem a dolgot.

Mindig, minden meny a maga életének kovácsa anyós-tekintetben, tehát ha valaki hagyja, hogy anyós rendezkedjen, akkor utána már késő bánat, eb gondolat. Az elején kell megmutatni anyósnak az irányvonalat, hogy meddig, és mit, mert utána veszett fejsze nyele, aki némán hagyta hogy az anyós kiakassza, ott már csak nagy harcok árán lehet visszacsinálni. Tehát nem is ajánlott idáig eljutni.

"4 hónapba telt, mire én vagy a párom fürdethettem meg a fiamat."

Ezt nem értem, hogyan történhetett, hogy hagyhattad önként, hogy így legyen...nagyon sajnálom, de ez elképzelhetetlen lett volna, ha a sarkatokra álltok :((

Akkor sem szabad hagyni, hogy elvegye az édesanyától aza alapvető feladatokat valaki erőszakkal. Illetve csak azzal lehet ezt megjátszani, aki hagyja. És pont ebből születnek a gyk-s kérdések. Hagyok valamit, aztán ide jövök és elsírom. Mármint ne értsen félre senki, Te sem kedves utolsó, igazán sajnálom a helyzeted, iszonyat se.ggfej anyósod lehet, de pont az ilyennek kell letörni a szarvát, mert ha csak fényesítgeted, még nagyobbra nő. Megnéztem volna, ha az én anyósom nem engedi megfürdetni a saját gyerekemet. POntosabban ő leshette volna! Pedig nem vagyok egy harapós kutya, én írtam többször fentebb, hogy mindig udvarias vagyok anyóssal, alapjáraton nem is vagyunk rosszban, sőt, de az első napokban MINDENT letisztáztunk, hogy mi a baba körül, ami az én és a férjem privilégiuma, és mi az, ami simán megtehető bármelyik rokon részéről is. Az újszülött gondozása pl. nálunk olyan terület volt, amit én csináltam, és azok, akik megkérték. Anyós nem kérte, hanem csinálni akarta. Na, ez lett a "veszte", mert itt elvágta magát, ezért neki nemet mondtam. Ha már a legelején kérdezett volna, akkor más szitu lett volna. De én megtanultam hogy az erőszakos, annak a lehető legrosszabb, amit tehetek, ha alá adom a lovat. Mert akkor még csak panaszkodni sincs jogom, hiszen én tehetek róla hogy idáig jutott. Senkinek nem tart az anyósa pisztolyt a fejéhez, hogy azonnal tegye le a babát....

Azért szurkolok, hogy jobbra forduljon minden!

Hmmmm....erre most írhatnám még a hülye dolgait, de inkább hagyom a fenébe. Az a baj, hogy olyan értelmetlen, vagyis inkább értelmetlennek teszi magát! Sokszor mond valamit, pl.: Venni akartam neki egy kis együttest (póló+rövidnadrág), aminek a felseje piros színű volt, erre ő ott mindenki előtt : Pirosat kisfiúra?! Nem kell, az lányoknak való. De lilát meg adna rá. Mindegy. Meg sokszor okoskodna, aztán ránézek, erre kijavítja magát, hogy nem beleszól, csak a véleményét mondja, nem akar parancsolni. Ennek oka: Fiam 2 és fél hónapos volt és készültünk a keresztelőre. Elkezdett beszélgetni a kisfiúnak: Holnap eszel finom húslevest. Erre én: Hát nem hiszem! (Védőnőm tanácsolta, hogy mivel van anyatej, 6 hónapos koráig ne tápláljuk hozzá, mert elég az neki.)

Erre ő: Hát nem érdekel, akkor is adok neki!!!

Nos erre bekattantam, hogy egyelőre én vagyok az anyja, majd én eldöntöm, hogy mit eszik és mit nem, én sem szólok bele, hogy ő hogy neveli a lányát (17 éves, mai napig egy ágyban alszanak, diszkót még nem látott, én tanítottam meg anno, hogy hogy kell egy gyufát meggyújtani, stb.)! Aztán egy ideig befejezte, de még volt egy-két próbálkozása, mostanra finomodott a dolog. Persze még panaszkodik meg áskálódik a hátunk mögött, de nem próbál úgy dirigálni. Az a probléma, hogy félek kettesben hagyni őket, mert volt olyan is, hogy összekajálta a fiam a kezét, ő meg lenyalta, holott még én sem teszek ilyet!!!! Ma is volt egy ilyen, csak észrevette, hogy látom, mit akar csinálni aztán csak tartotta a kezét a kicsinek, nézett rám és megvárta, míg megtörlöm. Félek, mikor vissza kell majd mennem dolgozni, hogy mi lesz! Lehet megpróbálja ellenem nevelni? Csak nem tenne ilyet. Persze a saját anyámat sem emelem az egekbe, ő ennél rosszabb. Cigizne a közelébe, meg hát a higénia sem olyan, mint amit elvárnék. Ennyiből jobb anyósom, ő nem cigizik, meg tiszta, de a természete rettenetes...