Ismét anyós téma. Aki csak beszólogatni akar, az inkább el se olvassa. Tanácsra lenne szükségem, nem tudom nem e én reagálom túl?

Baromi idegesítő lehet, megértelek.

De sztem a ruhakérdést túlreagálod, ill. nagyobb jelentőséget tulajdonítasz neki. Fogadd el, tedd el valameddig, aztán meg végső esetben - ha nem olyanok, mint a Te ízlésed, add oda valami rászorulónak, vagy add el.

Ez a gáz, mikor olyankor "másznak Rád" és macerálnak mindenfélével, mikor a legnagyobb nyugalomra lenne szükséged.

Az a baj ezzel, hogy mivel már régóta feszélyez téged ez a dolog, már mindent nagyobbnak látsz és hamarabb túlreagálsz. Megértem egyébként. Szerintem a ruhakérdést hagyd a csudába, de a többesszám nekem is elég furcsa.

Mi is együtt lakunk anyósomékkal (egy telken, két lakrészben), de ők így nem szólnak bele a dolgokba. Vagy pedig tényleg hasznos és jó ötletekkel próbálnak segíteni. Viszont az unokát már ők is nagyon várják és a fürdetéshez is jön majd anyósom segíteni - amitől én berzenkedek, mert a férjemmel akarjuk együtt megoldani. Bár lehet az lesz a vége, hogy anyós néz és tanácsot ad, mi meg fürdetünk - szerintem ő is így gondolja.

Ahova ki akarok lyukadni végre: a pároddal egy véleményen vagytok ezekben a dolgokban? Mert az lenne az egyetlen megoldás szerintem, ha ő is titeket "védene".

De ha elég jó a viszonyotok egyébként, akkor próbálj meg vele egy kávé/tea/akármi mellett elbeszélgetni erről vele, például úgy, hogy megkérdezed, ő hogyan csinálta ezeket anno, az ő anyósával milyen volt a szitu.

Ennél jobbat nem tudok tanácsolni, nekem ha bajom van, megmondom anyósomnak, de éppen úgy ő is elküld a fenébe engem is, mint saját gyerekeit és nincs gondunk egymással, mintha a másik anyukám lenne.