Egykék: hogyan élitek meg, hogy nincs testvéretek?

Nekem is van kettő, de jobban örültem volna én is ha egyke vagyok. Amióta elköltöztem otthonról örömetbodottá van. Az egykék meg ne sírjanak, azért elég más úgy felnőne főleg egy nem túlzottan jómódú családban, hogy van még két tesód. Meg persze a szülők figyelméből sem jut annyi, bár ezt soha nem sajnáltam :D

Én nagyon rosszul éltem meg.Ráadásul kisgyerekkén anyám túlféltett.Ez azt jelentette,hogy nem mehettem ki az utcára a többi gyerekkel játszani.Tehát egész nap egyedül lődörögtem az udvarban,unatkoztam,mindig csak vártam valamit,vagy a karácsonyt,vagy a húsvétot,vagy azokat a kéthetenkénti alkalmakat,amikor elmentünk a szüleim barátaihoz egy estére,ott volt egy korombeli lány.és ennyi elég is volt akkor a jóból.Amúgy ha nem az udvaron voltam,akkor számítógépeztem.Anyámnak korlátoznia kellett azt az időt,amit a gép előtt töltök,mert ha nem szab határt,akkor egész nap ott rohadok.kisgyerekként egyáltalán nem játszottam,nem tanultam meg,mivel óvodában is ki voltam közösítve,mert a faluban nem bírták a családomat.Ez a falu átka.Az unokatesóim néha átjöttek hozzánk,velük nagyon szerettem lenni,de mivel a biológiai apám utálta a rokonságunknak azon felét,ahol voltak gyerekek(apai ágról én vagyok az egyetlen unoka),ezért keveset lehettem velük,mert balhé volt mindig.Amúgy mindig is szerettem volna testvért,nagyon,de anyám nem akart még egy gyereket,én is elég voltam,nem akart belőlem kettőt.Az volt még a furcsa,hogy amikor átjöttek hozzám az akkori osztálytársaim,akkor mondták,hogy sajnálnak,mert egész nap egyedül vagyok.Így telt a gyerekkorom,nem szeretek rá visszaemlékezni,mert üres volt az egész és sz@r.Nagyon sok hátrányom származott abból,hogy nem jártam soha más gyerekek közé,mert nem tudom kezelni az emberi kapcsolatokat,régebben folyton kihasználtak és átvertek.Sajnos még most is könnyű átverni.Néha teljesen esetlennek érzem magam.Kevesen tolerálnak még most is.Néha úgy érzem magam,mint Maugli az esőerdőből.Így jár,aki burokban nőtt fel.Azért remélem,nem leszek örökké ilyen elesett.ha lesz gyerekem,annyi biztos,hogy nem lesz egyke és nem fogom túlfélteni.Ha kell,örökbe fogadok:)

Kisebb koromban szerettem volna tesót.Aztán ahogy múltak az évek úgy gondoltam,hogy már úgyse lesz.Akkor már annyira nem foglalkoztatott elvoltam így is.Majd 17éves koromban megszületett az öcsém,18éves koromban meg a húgom..:D

Remekül elvagyok testvér nélkül. Főleg látva anyám bátyja milyen, külön hálát adok az égnek, hogy egyke vagyok.

Régen szerettem volna, de már nem bánom, hogy nincs. Valaki azt írta, hogy az egykének azért jó, mert minden jót ő kap. Erre sokan visszaírtak, hogy miért kapna meg mindent? Nem azt írta a válaszoló, hogy mindent megkap, hanem hogy mindent ő kap, egyedül. Ez igaz, mert nem kell osztoznia. Lehet, hogy valamilyen szinten jó lenne, de én pl. nem tudom elképzelni, hogy az milyen, ha valaki a te anyukádnak mondja, hogy anyu. De hát ő az én anyukám! Szóval nem értem, milyen lehet egy tesó, maga az érzés furcsa nekem.

Örülök neki, nem hiányzik.