A nők a munkából menekülnek amikor gyermeket vállalnak?

Olvasgatva ezt a fórumot, azt látom, hogy itt mindig a hölgyeknek van igaza.

Engedjétek meg, hogy feltegyek egy kérdést:

Miből gondoljuk, hogy egy olyan nő, aki az elmúlt 6 évben összesen 19 munkahelyen dolgozott, ennek ellenére (mivel szinte mindenhonnan saját akaratából leszámolt, szinte mindenhol felmondott) a 6 év alatt nem tud felmutatni ÖSSZESEN 2,5 év munkaviszonyt, akinek a férje fizeti a rezsit, akire a nagyanyja(!) főz, és akit anyuci, az anyós, a nagymama meg a férj pénzel, szóval miből gondoljuk azt, hogy egy ilyen nő majd a csemete mellett meg fogja állni a helyét?

Egy olyan nő, aki nem bírja a nyolcórázást hosszú távon egyik munkahelyén sem, az hogy fog kibírni 24 órát egy gyerek mellett?

Egy gyerekkel nem lehet "hazárdírozni", mint egy munkahellyel, nem lehet „felmondani” neki, nem lehet „lepasszolni” és nem lehet „leszámolni” mellőle.

Persze biztosan lesz aki megpróbál megcáfolni…

:)))

"A legtöbb ember (sok nőt is beleértve) egyáltalán nem érdekli a munkája. Bemegy, a minimumot teljesíti és hazamegy. Azért dolgozik, mert meg kell valamiből élnie. A nőknek egyfajta egérút a gyerekvállalás, holott szerintem sokkal rosszabb otthon lenni a gyerekkel."

Vannak olyan nők, akik tényleg úgy lógnak el a munkából, hogy a gyerekvállalásba menekülnek. Nemcsak egyet, hanem többet is akarnak.

Az unokatesóm felesége se szeret dolgozni, ezért olyan érzésük volt a családtagoknak, hogy a második gyerek csak újabb menekülés volt a munkából. Sokan fel voltak háborodva emiatt. A másik unokatesóm a gyerek mellett dolgozik, mert van távmunkája. Mindent komolyan vesz. Nagyon jó anya. Sokat foglalkozik a gyerekkel, amikor szünetet tart. Mesél, játszik vele, nem hanyagolja el. És a munkáját is szereti. Ragaszkodik, hogy legyen saját pénze, mert kényelmetlenül érezné magát, ha a férje ad pénzt, ő fizet mindent helyette.

Erre lett nevelve. Van benne kitartás, önállóság.

Nekem nincs gyerekem, de én is kellemetlenül érezném magam, ha mindent helyettem fizetnének.

szerintem valami beteges módon féltékeny, hogy neked nem kéne dolgozni 1-2 évig, hanem maradhatnál a gyerekkel.

sok ismerősöm azt csinálta hogy a terhesség utolsó hónapjáig gürizett, a lehető legrövidebb ideig volt otthon a gyerekkel, aztán az apuka lett háztartásbeli.

számomra hihetetlen hogy ennyien, férfi létükre inkább hagyják hogy a nő dolgozzon...

de ilyen is van.

én a legközelebbi alkalommal mikor ez szóba kerül, felvetném neki a lehetőséget hogy maradjon otthon a babával ő, neked nem büdös a munka és majd, fél-1 év után újra megkérdeznéd, hogy szerinte is az a "kisebb" rossz, hogy a babával napi 24 órát törődik, kivakarja a kakiból, 3 óránként etetgeti, fél napokat ringatja, büfizteti mert hasfájós, minden percben utána szaladgál nehogy belenyúljon a konnektorba/ forró tűzhelyhez...

a "nagyobbik" rossz, a napi 8-12 óra munka helyett, ami után mehet sörözni, haverozni, gépezni...

baba mellett ezt nehezebb :D

Én viszont kíváncsi lennék, hogy erre mit válaszolnak a pasik nem olvastam végig minden kommentet, de írja le légyszi, ha itt valaki férfi. Persze ez nem minősíti az egész férfiasságot, de azért egy ilyen "egyed", aki lelustázza a feleségét, aki jelenleg is dolgozik... :S:S

OFF

Nem túl jó a statisztikád.9 munkahely 6 év alatt azt jelenti,hogy évente volt minimum egy,de inkább kettő,vagyis maximum fél évet dolgoztál egy helyen.Ez marha nagy luxus,amikor az ember mindent meg tesz azért,hogy bármilyen munkát elvállalhasson.Mivel ebben sikerélményed nem volt,marad a gyerekszülés,egy fizetésre,szülői segítségre alapozva.Nem tudom mire értetted,hog eljött az idő,mert ez eddig kártyavár,amire szülni akarsz.

Az pedig furcsa kijelentés volt,hogy nem érdekelt mi lesz holnap,felmondtál.Mi lesz,ha a gyereknevelés nem olyan lesz,mint képzelted,fél év után váltasz?