A nők a munkából menekülnek amikor gyermeket vállalnak?

Próbálj meg rájönni mikor és miben szenvedett törést a férjed. A kapcsolatotok nem változott? Munkahelyi stressz?

Furcsa, hogy "kisebbik rossznak" titulálja a gyereket...főleg, ha előtte szeretett volna Ő is.

Próbálj a végére járni, nehogy azért keljen elválni, mert ebben nem tudtok megegyezni.

Sok sikert!

Sok férfi gondolja így. Szerintem a fő gondjuk az, hogy Ők utálnak dolgozni, és személyes sértésnem veszik, ha a nő otthon marad a babával 1-2-3 évig.

Amúgy egy gyerekkel az ember nem 18 évig marad otthon, hanem pár évig csupán (vagy addig se). HA a párodnak ez gond, menjen Ő gyesre, nevelje a gyereket, vezesse a háztartást, Te meg majd eljársz dolgozni, utána meg haverozni, otthon meg majd csak játszol a neten. Majd 2x is meggondolj amelyik a kisebbik rossz...

Szerintem végig kéne gondolnod, hogy hová/merre tart az életetek. És Te milyen jövőt akarsz magadnak.

De adnék neki még pár évet. Ha nem változik a helyzet, lépnék.

Tény, hogy vannak olyan nők, akiknek valóban "büdös a munka". De nekik többnyire a gyerekeiket is meg lehet nézni, nem éppen jó értelemben. Aki lusta, az a gyerekkel foglalkozni is lusta.

Aztán vannak olyanok is, akik viszont a gyereknevelésben tudnak kiteljesedni, és nem a munka meg a karrier a fő cél az életükben.

Saját tapasztalatom pedig az, hogy számomra a gyereknevelés meg az itthoni teendők sokkal több energiát igényelnek, mint anno a munkám, pedig felelős pozícióban voltam, rengeteg feladattal, és mégis. Nálunk pont úgy jött ki a lépés, hogy épp átszervezés volt a cégnél, mikor jött a baba, és valóban nem voltam elragadtatva az új vezetéstől meg az ötleteiktől, de nem ezért vállaltam a gyerekeket, hanem ez a két dolog egybeesett, ám abszolút nem bánom, hogy így alakult.

Érdekes egy ember a férjed. Komolyan azt hiszi, hogy kényelmesebb napi 24 órán keresztül a gyerekkel foglalkozni, kimosni a kakiból, éjszaka felkelni hozzá, stb., mint beballagni nyolcra a munkahelyre, négykor pedig pontosan letenni a munkát?

Hát maradjon otthon ő. Ehhez az ötlethez mit szól?

Fú, de tapló egy pasid van! 5 év házasság után ilyesmit vág a fejedhez? Na gratulálok!

Szerintem semmiképp ne hagyd magad, és próbáld vele megbeszélni. Bár magamat ismerve egy ilyen beszólás után tuti, hogy szépen rávágtam volna az ajtót, és világgá mennék.

Én nem értem a pasikat. Kövezzetek meg, de nekem cseppet sem egyszerűbb lények, mint a nők. Legalább annyira kiismerhetetlenek, mint mi.

A gyereknevelés is egyfajta munka, szoval ha a munkahelyi munka nem oké valakinek, akkor a gyereknevelésben is olyan lesz.

Mi most babát várunk, de eszem ágában sem volt, hogy én a munkátol menekuljek. Egyszeruen csak már nagyon szerettunk volna kisbabát, és most jôtt ôssze. Szoval vannak kivételek, de szerintem a nôk tôbbsége nem azért vállal babát, hogy a munka elôl menekuljôn, csak egyszeruen mert babát szeretnének már a párjával.

Uljetek le és beszéljétek át miért gondolja ô ezt rolad. Lehet csak megijedt a felelôségtôl, hisz a felnevelése nem két fillérbe kerul és nem kis felelôség, fôleg egy férfi számára. Ha errôl van szo adj neki egy kis idôt...

Nem mondanám, hogy menekülnek, bár van ilyen. De nem azért, mert büdös a munka, hanem pl: érzi, hogy elege van belőle, de jó lenne otthon egy babával. Ha babát akar, akkor a munka háttérbe szorul+a babázással együtt jár a munka mellőzése.

Pl. vannak, akik gyárban dolgoznak, semmi kilépési lehetőség, semmi perspektíva, akkor könnyebben hagyják ott. Nincs ebben semmi rossz.

Nem vagyok a válás híve, úgy gondolom, hogy amit meg lehet javítani, és érdemes is, azt javítsuk meg. A te kapcsolatod pedig -szerintem- megérett a szakításra. Ez az ember téged nem hogy nem szeret, de nem is tisztel egy cseppet sem.

Amíg 27 éves vagy, addig előtted van még pár év arra, hogy új, szebb és jobb kapcsolatot találj. Ez a pár év áll rendelkezésedre, hogy a gyerekvállalást is kigondold, egy olyan partner oldalán, aki veled EGYÜTT akar szülő lenni. A férjed pedig egy vastalpú cölöpverő. Magyarul bu nkó.