Csak a gyerek tart össze titeket?

Néha úgy érzem, hogy igen. Mindketten gyermekközpontúak vagyunk túlságosan, egymásra nem figyelünk oda. Nekem hiányzik, de ő elvan így még. Én egyre inkább érzem, hogy nincs ez így jól.

Ugyanakkor

Ugyanebből adódóan érzem azt, hogy miattuk távolodunk egymástól. (nem okolva a gyerekeket, csak a tény, hogy vannak, de ez más téma)

Tehát nálunk a különmenés nem lenne módi szerintem, mert a gyerekek nem érzik, mert velük mindketten foglalkozunk, és nem veszekszünk mi egymás közt, csak nincs az a kapcsolat ami egy szorosabb házassághoz kell, amit a gyerekek nem értenek még.

Nálatok, ha a bizalomhiány ilyen erős, és tényleg eleged van, majd meglátod, hogy a második baba után hogy alakulnak a dolgok, esetleg a hormonjaid is dolgoznak most, és utána eldöntöd, mi is neked a fontos. Ne add fel az egész életed, mert megszoktál már valamit és az még mindig jobb, mint az új az ismeretlen. De az is lehet, hogy lenyugszol.

Nálunk vannak dolgok, amik épp mert a gyerek van, azért nem szeretem amit a párom csinál.

Tehát, mint párt elfogadom-tam ahogy van, de a gyerekeket már nem akarom, hogy lássák bizonyos dolgait, tehát apaként más. Ugyanakkor szuper is velük.

Ahh. Jó akkor a szuper részre koncentrálok. ;-)