Gyerek, hűtlenség, féltékenység, elhidegülés. SZAKÍTÁS?!
4 éve vagyunk együtt a férjemmel, van egy közös kislányunk is. Mikor teherbe estem teljesen megbolondult, egy évig csalt az egyik kolléganőjével, de megbocsájtottam neki a gyerek miatt, és mert nagyon szerettem. Ezután jött az őrjítő féltékenység, pár hónap után feladtam a próbálkozást és elküldtem. Egy hónapig bírtam ki nélküle, utána újra összejöttünk. Később kiderült, hogy még a szakításunk előtt egy másik kolléganője elkezdett "udvarolni neki" , vagy nem is tudom...szóval a lényeg az hogy rá akart mászni a páromra, ő nem hagyta. Erről nem mesélt sosem, pedig úgy érzem illett volna. Ezután még kevésbé bíztam meg benne,
de azt gondoltam hogy nem gond, majd lesz jobb...aztán kiderült hogy amíg nem voltunk együtt, hajszál híján összejöttek, bár emiatt nem vonhatom kérdőre mert nem voltunk együtt. De ez is rosszul esett. Eltelt egy kis idő, kezdtem megint összeszedni magamat is és a bizalmat is, a képbe került egy harmadik kolléganő...vele elvileg csak barátok, de olyan szinten hogy ha gond volt, elsőként nem a engem, hanem azt a barátnőt értesítette. Állandóan leveleztek, több száz levelük van pár hónap alatt.
Amikor ezt is megtudtam teljesen összetörtem, hiszen úgy érzem hogy emellett a barátság mellett a mi kapcsolatunkba nem
fektetett energiát, teljesen leértékelődve érzem magam, hogy nem vagyok méltó arra sem hogy a problémáit velem közölje. Hiába mondja hogy szeret, engem akar, a tettei nem mindig mutatják ezt. Tudja, hogy zavar ha beszél vele, mert tudja hogy fáj még az első megcsalás is, hallottam ahogy a telefonba azt mondta neki hogy "nem érdekel, én akkor is beszélni fogok veled, ha nem akarja akkor is." Teljesen elvesztettem a talajt a lábam alól.
És persze a féltékenység is, hogy ez a nő is csak el akarja tőlem venni a férjem... Napok óta veszekedünk hogy mi legyen kettőnkkel de valahogyan egyik megoldás sem jó mindkettőnknek. Úgy érzi kalitkába zárom, hogy nem hagyok neki magánéletet, viszont ha engedem ,akkor egy hét alatt kikészülök a féltékenységtől. Most azt találtuk ki, hogy korlátlanul beszélhetünk akivel szeretnénk, és emellett javítunk a kapcsolatunkon, szeretettel odaadással, beszélgetéssel. Viszont úgy érzem, már belefáradtam ebbe, úgy érzem hogy nem érett arra hogy családapa legyen.
Egy családapa nem viselkedhet így. Tudom azt is, hogy ezekhez én is hozzájárultam, azt is tudom hogy a sértettségemből fakadó düh miatt eltávolodtam a férjemtől, de legalább a lányomért meg kell újra próbálnom!
Mit tennétek a helyemben? Ismertek a bizalom visszaállítására valami megoldás? Féltékenység ellen?
Előre is köszönöm! MM.
válasza: válasza:Egyértelmű, hogy nem illetek össze.
Nincs mit mondanom.
válasza:Olvasd el: Csernus Imre: A nő
Szerintem hagyd ezt a kapcsolatot mert csak azt fogod észrevenni, hogy éveket, évtizedeket fecséreltél el egy olyan emberre, aki még csak nem is tisztel téged. A szeretetről nem is beszélve. Ne tedd tönkre az éteted.
válasza:Mikor én féltékeny voltam, elkezdtem férfiakkal beszélgetni. Nem ismerkedni akartam. CSak vissza kellett szereznem az önbizalmam, hogy igen is jó nő vagyok, igen is értékes vagyok.
Jó volt tudni, hogy nem a párom az egyetlen férfi, akinek kellek, de én mégis vele vagyok, mert őt szeretem.
Ezek után átgondoltam a dolgokat.
A párom jóképű, kedves,aranyos. Szereti a gyerekeket, az állatokat, sportol stb. Azok a dolgok amik miatt én beleszerettem, másnak is tetszhet. Persze engem választott, valamiért különlegesebb vagyok mint a többi nő.
És nekem erre a különlegességre kell rájönnöm, és vigyáznom rá!
Egy férfi jobban szereti a magabiztos nőt maga mellett, mint aki féltékenykedik.
A te esetedben nem tudom, ez mennyire válna be. Le kellene ülni beszélni vele. Amikor terhes voltál, miért csalt meg.
Össze vissza ettél mindent, jobban meghíztál mint kellett volna? Vagy a hormonok miatt házisárkányként viselkedtél?
Ha ezeket meg tudjátok beszélni, van értelme együtt maradni. És persze változtatni, mindkettőtöknek.
Ha segít, írd fel egy lapra a kapcsolatodban a jó és rossz dolgokat. Figyeld meg, "merre dől a mérleg".
Remélem segítettem.
Sok sikert!
21N
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat!
Utolsó, a kérdéseidre válaszolva: nem terveztük a gyereket, és megijedt mert még viszonylag éretlenek és fiatalok voltunk (22-25 évesek). Meghíztam ugyan, persze változott a testem, de szülés után pár hónappal vékonyabb voltam mint előtte. :) Már akkor is féltékeny voltam mert voltak félinformációim a viszonyáról, amit persze tagadott.
A társkereső oldalt már kipróbáltam, de csak felidegesítettek az ottani emberek. Nem értette meg senki hogy hűséges szeretnék maradni, így letöröltem magam.
válasza:ajajjjaj. én már a teherbe eséses résznél abba hagytam az olvasást. az vetődött fel bennem, hogy akartátok ti egyáltalán ezt a gyereket? terveztétek??vagy csak úgy teherbe estél. én olyannal semmiképp nem terveznék gyereket, akivel előtte nem rágtuk át alaposan, hogy ki mit mikor szeretne. nyilvánvaló, hogy nem ok nélkül bolondult meg, amikor teherbe estél..
szóval ez a gyerek feltette az i-re a pontot. ugyan nem tudom, hogy hogy terveztétek, de egyértelműen nem akarta ezt a gyereket...na mind1, nem ítélkezni akarok, csak ez tűnt fel nekem nagyon.
válasza:"nem hagyok neki magánéletet"
Csakhogy egyvalamiről eléggé elfeledkezni látszik a férjed: a magánélete TE vagy és a családja...
Sem férjnek, sem apának nem alkalmas ember, legalábbis most még nem. Ennyi kolléganőt egy rakáson még nem láttam...
A baj ezúttal nem a te féltékenységed, hanem az, hogy ő okot ad rá. A féltékenység jogos érzés, kivéve, ha indokolatlan, de a te "kedves férjurad" már régesrég alapos okot szolgáltatott rá.
Szerintem látod már te is, hogy egyféleképp tudsz a kislányodnak nyugodt körülményeket és kiegyensúlyozott Anyát teremteni... :(
válasza: válasza:Nekem már az is magas, hogy ha 1 évig csalt folyamatosan, hogyan tudtál megbocsátani neki? Vagyis egyértelműen nem bocsájtottad meg, nem léptél tovább csak besöpörted a szőnyeg alá. Most meg már annyi minden van ott, hogy orra esel benne.
Egyértelműen válás :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!