Gyerek, hűtlenség, féltékenység, elhidegülés. SZAKÍTÁS?!

4 éve vagyunk együtt a férjemmel, van egy közös kislányunk is. Mikor teherbe estem teljesen megbolondult, egy évig csalt az egyik kolléganőjével, de megbocsájtottam neki a gyerek miatt, és mert nagyon szerettem. Ezután jött az őrjítő féltékenység, pár hónap után feladtam a próbálkozást és elküldtem. Egy hónapig bírtam ki nélküle, utána újra összejöttünk. Később kiderült, hogy még a szakításunk előtt egy másik kolléganője elkezdett "udvarolni neki" , vagy nem is tudom...szóval a lényeg az hogy rá akart mászni a páromra, ő nem hagyta. Erről nem mesélt sosem, pedig úgy érzem illett volna. Ezután még kevésbé bíztam meg benne,

de azt gondoltam hogy nem gond, majd lesz jobb...aztán kiderült hogy amíg nem voltunk együtt, hajszál híján összejöttek, bár emiatt nem vonhatom kérdőre mert nem voltunk együtt. De ez is rosszul esett. Eltelt egy kis idő, kezdtem megint összeszedni magamat is és a bizalmat is, a képbe került egy harmadik kolléganő...vele elvileg csak barátok, de olyan szinten hogy ha gond volt, elsőként nem a engem, hanem azt a barátnőt értesítette. Állandóan leveleztek, több száz levelük van pár hónap alatt.

Amikor ezt is megtudtam teljesen összetörtem, hiszen úgy érzem hogy emellett a barátság mellett a mi kapcsolatunkba nem

fektetett energiát, teljesen leértékelődve érzem magam, hogy nem vagyok méltó arra sem hogy a problémáit velem közölje. Hiába mondja hogy szeret, engem akar, a tettei nem mindig mutatják ezt. Tudja, hogy zavar ha beszél vele, mert tudja hogy fáj még az első megcsalás is, hallottam ahogy a telefonba azt mondta neki hogy "nem érdekel, én akkor is beszélni fogok veled, ha nem akarja akkor is." Teljesen elvesztettem a talajt a lábam alól.

És persze a féltékenység is, hogy ez a nő is csak el akarja tőlem venni a férjem... Napok óta veszekedünk hogy mi legyen kettőnkkel de valahogyan egyik megoldás sem jó mindkettőnknek. Úgy érzi kalitkába zárom, hogy nem hagyok neki magánéletet, viszont ha engedem ,akkor egy hét alatt kikészülök a féltékenységtől. Most azt találtuk ki, hogy korlátlanul beszélhetünk akivel szeretnénk, és emellett javítunk a kapcsolatunkon, szeretettel odaadással, beszélgetéssel. Viszont úgy érzem, már belefáradtam ebbe, úgy érzem hogy nem érett arra hogy családapa legyen.

Egy családapa nem viselkedhet így. Tudom azt is, hogy ezekhez én is hozzájárultam, azt is tudom hogy a sértettségemből fakadó düh miatt eltávolodtam a férjemtől, de legalább a lányomért meg kell újra próbálnom!

Mit tennétek a helyemben? Ismertek a bizalom visszaállítására valami megoldás? Féltékenység ellen?

Előre is köszönöm! MM.