Másnál sem tud eltelni egy vasárnapi közös ebéd úgy, hogy ne lenne veszekedés?
Most még jól keres, de egyre rosszabbul megy neki is. Azt hiszi, hogy ha pár év múlva nyugdíjba megy, az 52-3 ezres nyugdíjából fenn tudja majd tartani magát. Sosem támogatott, persze, kifizetik, amit nagyon kell, de semmi egyéb. Soha egy jó szó vagy egy kis bátorítás. Itt vagyok a szak legnehezebb vizsgája előtt 3 nappal, rengeteg ember ezen bukik el, és akkor ezt kapom. Bár mit is várhatnék, máskor sem jobb. Azt hiszi, mindenki eltűri neki az elviselhetetlen stílusát.
Egyébként később támogatni szeretném a szüleimet, mert én belátom, hogy ilyen kis semmi nyugdíj nem lesz elég nekik, és bár messze megyek, szeretném az itthoniak életét is megkönnyíteni. De így érdemel bármit is, az ilyen ember? Aki folyton csak szekál, cseszeget, hetente 1-2x legalább, hogy mekkore sz*rházi senki vagyok és örökre tőle fogok függni, hogy én semmire sem fogom vinni, érdemel az ilyen ember valamit is a szorgalmam és munkám gyümölcséből?
szard már le őket,ha ő nem foglalkozik veled te se foglalkozz vele. :D
Most nyugodj meg és menj tanulni.
Dolgozik apádban a kisebbrendűségi érzés. Nehéz azzal szembesülnie -különösen, ha nem volt erre gyerekként példája-, hogy nem sokára többet tudsz, többre viszed, mint ő. (Ezért nyugtatgatja magát a többi faluban lakó példájával, "náluk azért különb, mert most is finomabb étel került az asztalra".)
Tehát a piszkálódásai tulajdonképpen nem neked szólnak, igaz, rajtad csattannak. A kevés sikert elért, elégedetlen, megkeseredett ember mentalitása az övé. Javítani ezen te nem tudsz, majd a távolság segít. Ha már nem laksz otthon, és nem függsz tőle (elsősorban anyagilag), rendeződni fog a kapcsolatotok. Habár nem valószínű, hogy szeretettelivé válik, amennyiben eddig sem ez jellemezte.
Szeretet? Olyat sosem láttunk tőle. Azt hiszi, azzal a kis kevés pénzével mindent megoldott, azt hiszi, ennyi volt a szülő kötelessége. De mondom, 2 év után nem tudja, milyen szakra járok pl. Azért már ócsárolja a leendő diplomám.
Elegem van, főként azért, mert már az étkezőben sem ebédelhetek, ha nyugalmat akarok, csak a szobámban találom meg a kis nyugalmat, mert amint kimegyek a házba és ottvan apám, belémköt és a vége mindig kiabálás lesz, meg az, hogy elmond mindenfélének. Én soha egy rossz szót nem szólok hozzá, már direkt kerülöm, de ő mégis megtalálja az alkalmat, mikor adja ismét a tudtomra, hogy mekkora sz*r ember vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!