Miért irigyek azok a nők akik dolgoznak? Azokra a nőkre akik otthon vannak?

Csatlakozom az előttem szólóhoz.

Ahogy elnézem az ismerősi körömben az "eltartottakat", egy pillanatig sem irígylem őket. Napersze nem fiatalon és szerelmesen van a baj, hanem 40 körül, mikor a férjük szépen érezteti velük, hogy amit csinálnak az semmi, mert ugye más nők napi 8-10 óra munka mellett meg tudják csinálni ugyanezt. Viszont leéltek HTB-ként 20 évet, és így nagyon nehéz bármit is kezdeni az életükkel...

Aki pedig azt mondta, hogy a szabadságnál nem ér többet a pénz, az biztosan azt is tudja, hogy a szabadsághoz pénz kell, és ha csak a férfi keres, akkor "pénz beszél, kutya ugat" az van amit a férfi mond, és az általában nem szabadság (mondom, mindezt 100% tapasztalatra építem). De valakinek bejött.

Ha nem szereted a 8-4-ig felállást, akkor is érdemes valami szabadúszó hobbi-munkát választani, mert a csak főzés-mosás-takarítás gyakran nem egyenlő erőviszonyokat eredményez, és egyenes út lehet a boldogtalanságba.

Szia!

A többség nem irigykedik, hogy a másik otthon lehet egy babával (persze a babázást lehet irigyelni, remélem érthető a különbség).

Én első olvasatra blikkre nem is irigy vagyok rád, hanem egyszerűen nem értem. Hogyan elégedhet meg egy nő (vagy akár egy férfi) ennyivel, a kitartottságával? Miből fogsz élni, ha bármilyen okból már nem lesz veled a párod? Akkor te fizetsz magad után tb-t? Raktok félre nyugdíjra, hogy nyugdíjas korodban is élni tudj? Akkor te nem is veszel igénybe semmilyen támogatást? Nem (bocsánat) élősködsz az államon? Mert akkor gratulálok és örülök, hogy még ha csak így, de összefutottam egy becsületes emberrel.

A "rengeteg" időről: én is itthon vagyok, babázok, az idő az ami csak arra van, amire szorítok: háztartást vezetek, nevelgetem a csemetémet, miközben várom a másodikat. De ez akkor is így volt, amikor dolgoztam, a házasság számomra az, hogy mindenen megosztozunk, így a házimunkán is.

Van itt már annyi hozzászólás, mint égen a csillag.

Én 15 éve dolgozom, soha munka nélkül nem voltam. Volt olyan párkapcsolatom, ahol akár otthon is maradhattam volna, sőt, a fickó nagyon azon volt... én meg nem.

Nem unom-e meg a munkám? Annyiféle munka van, akkor változtatsz, amikor akarsz. Elárulom, hét éve vagyok abban a szakmában, amivel most foglalkozom és szeretem. És nincs két egyforma nap, két egyforma munka....aki dolgozik az tudja (hacsak nem inggombot varr teljesítménybérben:-)))

Nem irigylem azt, aki otthon van. Ha szabin vagyok otthon, ott is tevékeny vagyok.

Egyébként meg 80m2-es családi házunk van. És rendben. Jelentem, nincs pókháló és még az uramnak sem kellett eddig ablakot pucolnia.

Az a helyzet a férjem is dolgozik. Meg ha hazajön, akkor levágja a füvet, meg megszereli a redőnyt, meg... sorolhatnám.

Ha babát akarsz és gyakran mész orvoshoz, akkor természetesen tolerálom a gondodat. De vannak esetek, amitől feláll a pihe a hátamon.

A szembe szomszéd csaj kb. 40-45 éves. Életében 5 évet nem dolgozott. Állandóan a kapuban pletyizik. Fennen hangoztatja, hogy amelyik asszony dolgozik, annap pókhálós a hálószobája. Meg azért jár dolgozni, mert szeret ku..kodni és a munkahelyén fogja a pasikat.

Na az ilyet tudnám én úgy megdolgoztatni a kenyeréért, hogy estére mozdulni se bírjon a fáradtságtól.