Miért irigyek azok a nők akik dolgoznak? Azokra a nőkre akik otthon vannak?

Hát nem tudom. Én egy percig nem irigykedtem. Lételemem a pörgés. Volt olyan, hogy dolgoztam, suliba jártam és 2(!)háztartást vezettem. az is nagyon jó volt. Külföldön is sokat dolgoztam, na az ott még jobb volt. aztán itthon újra teljes erőbedobással, néhány hónap kőkemény munkával eljutottam a középvezető beosztásig. Onnantól kezdve megint ment a pörgés. az egészből az lendített ki, hogy megtudtam, hogy babát várok. Sajnos el kellett jönnöm táppénzre és bár itthon minden nap takarítok, főzök, stb. mégsem érzem magam teljesen hasznosnak. Pedig tudom, hogy az vagyok, csak nekem ez az eddigiekhez képest kevés. Tehát nem irigykedem, nem is nézem le azokat, akik otthon vannak. Mindenki magának tudja mi a jó. :) Sok sikert a teherbeeséshez!

Én /már/ más kategóriába tartozom. Valószínű valamennyiőtök nagymamija lehetnék, törvényszerűen tehát itthon vagyok. Ledolgoztam 45 évet /sokat ráhúztam a nyugdíjra/, mégis előfordul, hogy ezt a fajta itthon-létemet is irigylik. Mégpedig olyanok, akik esetleg még csak 10-15 évet dolgoztak. Elmondhatom, hogy soha ilyen jó dolgom nem volt. Hála Istennek egészséges vagyok,ép az eszem is, tanulok folyamatosan és minden tekintetben élvezem az életet. Mindenre jut időm, amire csak akarom, semmin nem idegeskedem és nagyon lazán élünk a férjemmel. Persze előfordulnak kötelező elfoglaltságok, de azon kívül tényleg a magunk urai vagyunk. De ezért igen keményen meg kellett dolgozni és az egészségünkkel is úgy kellett sáfárkodni, hogy később se jöjjenek elő a bajok. Nincs rheuma, nem szedünk gyógyszereket és nem járunk kezelésekre. De minden /szerény/ vágyunkat tudjuk teljesíteni. Őszintén és szívből mindenkinek ilyen, vagy hasonló idős kort kívánok!

Hát nem tudom, nálunk a függönyt a mosógép mossa... Egyébként mi mindketten dolgozunk (egyáltalán nem unalmas szakmánk van), itthon pedig megosztjuk a házimunkát. Így mindenkinek van szabadideje. Nem irigykedem azokra, akik aktív korukban nem dolgoznak, én unnám otthon. De ha másnak ez megfelel, az én szememet nem szúrja.

Én pl. nem irigylem azt, aki nem dolgozik. Vannak olyanok köztük, akik azért nem dolgoznak, mert éppen kisbabával vannak otthon vagy betegek, ezt nem lehet tudni. Ezzel szerintem senkinek sincs gondja. Azokat viszont lenézem, akik lusták dolgozni. Irigy cseppet sem vagyok rájuk. Ne foglalkozz az ilyen emberekkel. Ha neked így jó, akkor tegyél így.

Örülj, hogy megengedheted magadnak. Egyébként egyáltalán (értsd: évekig) nem akarsz dolgozni, vagy csak mostanában? Csak azért jutott eszembe, mert teljes egészében a férjedre támaszkodni azért elég nagy felelőtlenség szerintem. Nem kell rögtön a válásra gondolni, elég, ha arra gondolsz, hogy mi van, ha ő meghal, vagy baleset miatt hónapokra kiesik a munkából.