Miért irigyek azok a nők akik dolgoznak? Azokra a nőkre akik otthon vannak?

Kérdező, hogy teheted meg, hogy nem dolgozol? Csak kíváncsiságból érdekel. Egyébként ha tudnál valami 4 órás melót, hálás lennék érte, mert én nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, hogy nem dolgozom. :-)

(a nyugdíjas hozzászólóhoz csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy szerencsés, az én nagyim nem egy túl sokmindenhez értő valaki, az énekléshez és a harmóniumozáshoz értett egész életében, de ahhoz kiválóan, egy eldugott kis faluban élt mindig, és sajnos a tájékozatlanságát, és azt, hogy kis helyen nem figyelték, kihasználták, sose jelentették be, és most nyugdíjat se kap 70 évesen :-( úgyhogy most is kénytelen dolgozni)

Szia!

Szerintem ha valaki irigy akkor nem igazán arra, hogy otthon lehetsz, hanem mert megengedheted magadnak az anyagi körülményeid miatt. Én 30 éves koromig dolgoztam, de a munkahelyemen is utáltak már, mert tudták nem a pénzért járok be, hanem mert szeretek dolgozni. A fizetésem nevetséges volt...Párom jó anyagi hátterével szinte minden nő irigy volt rám. Pedig én szerettem dolgozni! Most itthon vagyok, imádom, nyugi van , senki sem áskálódik ellenem, csodás ételekkel kényeztetem a párom és 18 hetes terhes vagyok, boldog vagyok végre. Sose unatkozom, sőt alig van időm, rengeteg új kapcsolatom lett és nagyon jó reggelente nem gyomorideggel indítani a napot a munkatársak miatt. Kívánom legyen minnél hamarabb babád és legyél még boldogabb!

Én úgy nőttem fel, hogy anyukám végig irigyelte azokat a nőket, akik otthon tudtak maradni és "csak" háztartást vezettek és gyereket neveltek és egyben tartották a családot. Mivel ebben nőttem fel, el sem tudtam képzelni, hogy én háztartásbeli legyek és eltartsanak. Sokág nem találtam meg a párom sem, szal magamnak kellett megdolgoznom mindenért. El is képzeltem egy jövőt magamnak és egész szépen haladtam is afelé, de aztán rájöttem, hogy nekem az a vezetői világ nem jön be. Meg az sem, hogy megszabják, 9-től 6-ig üljek egy irodába, egész héten ne legyen időm semmire és hétvégén 2 nap alatt zsufizzak össze mindent és legyen egy kapkodás mindenből. Úgyhogy váltottam és átálltam szabadúszásra. Az egész jól bejönne, csak sajnos a válság miatt megcsappantak a megrendelések is és így az utóbbi hónapokban elég takarék üzemmódon működök munka ügyben. Viszont, ennek hatására elkezdtem felfedezni a "háztartásbeli, kitartott" sátuszt és megmondom őszintén élvezem. Kifejezetten imádok itthon lenni, rendben tartani a lakást, nyugodtan megfőzni (nagyon szeretek főzni) és áttérni az egészséges életmódra. Ha pár éve valaki nekem azt mondja, hogy olyan leszek, mint azok a nők, akiket anyu gyerekkorombban irigyelt a minimum, hogy körberohogtem volna ezeket az embereket, de most így testközelből... komolyan! Kizárt, hogy visszamenjek napi 8 (9) órába húzni az igát alig szabadnappal. Inkább kihasználom, hogy megtehetem, hogy ráérek és arra fogok törekedni, hogy ez alatt az idő alatt kialakítsak valami olyan munkát magamnak, amit tudok itthonról irányítani és a szabadságom megmaradhat mellette. :)

Sőt! Néha már komolyan úgy vagyok vele, hogy a szabadság ezerszer fontosabb mint a pénz. Szerencsére a megélhetésre megvan, többre meg per pillanat nem vágyom. Mondjuk én soha nem voltam az a shoppingolós fajta... untat a plázázás, csak utazni szeretek. :)

Úgyhogy én megértem mind a két tábort, és örülök, hogy mind a két oldalt megtapasztalhattam!

21:21

Én is szabadúszó vagyok. A "reggel nyolcra itt legyél" nekem sem jön be. :)

Ha Neked akkor jól keres a férjed vagy kaptál a családodtól annyi pénzt, hogy elvagy vele évekig.... Mert, ha most nem dolgozol, nem lesz tégyásod, gyeded sem. Ha anélkül is elvagytok, hogy te pénzt hoznál személyesen a házhoz és neked nem gáz ez, akkor jó ....csak, van akinek a személyisége nem szereti ezt.

Ne törődj azzal aki esetleg irigy, az az ő baja, csinálj mindent ugy, ahogyan neked jó és akkor jó lesz neked!

Kérlek ne vedd magadra, nem ellened szól, csak a saját példámat szeretném leírni. Én nagyon rosszul érezném magam, ha a férjem tartana el. Én most jelenleg Gyed-en vagyok a babával (Gyeden, nem Gyesen, szóval én munkából mentem szülni), így van egy fix havi jövedelmem, ami a fizum kb 80%-a, de már ezért is rosszul érzem magam, hogy kevesebbet adok haza a kasszába. Egyébként egy áldott jó férjem van, sosem hányja a szememre, hogy kevesebb pénzt hozok most a konyhára, de attól még rosszul érzem magam. Imádok itthon lenni a fiammal, és nem unatkozom, mert azért van bőven teendő itthon (szintén kertes ház), de nekem állatira hiányzik a munka. Szerettem a munkahelyemen dolgozni, bár sokat nem fizetett, de jó kollegáim voltak. És egyébként is utálok itthon ülni. Igaz, nincs is kihez mennem, mert család 60 km-re, barátok még odébb.

Nekem az a normális állapot, hogy dolgozom. 1 hónapot voltam egész életemben munkanélküli, soha annyira nem szenvedtem, tiszta depressziós voltam miatta.

Én sosem irigyeltem pont ezért azokat, akik otthon ülnek. Nekem az a normális, hogy dolgozom. És persze mellette az itthoni házimunkát is simán meg tudtam csinálni. Ha hétköznap nem is jutottam mindig a dolgok végére, hétvégén mindig sikerült behoznom a lemaradást.

Ezt szerintem embere válogatja, senkit nem szabad elitélni azért mert inkább a munkát válassza mint az otthonülést vagy forditva. Biztosan vannak akik irigyek rád, de velük ne foglalkozz.

Én személy szerint 18 éves korom óta dolgozom, albérletekben laktam hol egyedül hol a párommal, főiskolára jártam.

Egyszer volt egy munkahelyem amire idegileg teljesen rámentem, akkor a párom javasolta hogy maradjak otthon pihenjek, hagyjam ott a mostani munkámat, majd találok valamit ami tetszik nem sürgős, ő addig "eltart".

Én akkoris annyira idegenkedtem ettől a szituációtól hogy inkább addig dolgoztam a sz*r helyen amig tuti nem volt az uj melo, mert én személy szerint haszontalannak éreztem volna magam, és nem akartam ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülni.

De mindenkinek szive joga eldönteni mi a jó neki. Én nem hagynám a munkámat semmiképpen.

"sosem hányja a szememre, hogy kevesebb pénzt hozok most a konyhára"

:))

Te miért érzed azt, hogy most így kevesebbet hozol a konyhára és az nem annyira jó? Én is ezt érzem, közben meg, itthon babázunk és van, aki munkájáért ennyit sem kap ( sajnos). Büszkének kéne legyünk rá. :))