Keresztanyukám túlsúlyos és nem tudunk rajta segíteni Lelkileg össze van törve. Egy kis önbizalmat kéne belebeszélnünk. Hogy csináljam mindezt?
Figyelt kérdés
Nagyon számítok a segítségetekre. Keresztanyukám eléggé túlsúlyos. Sosem mutatta a családja vagyis felénk azt, hogy őt ez zavarná mármint a túlsúly (mindig nagyon kedves és kiegyensúlyozott velünk). Tegnap hülyéskedtünk vele, hogy ha jön a postás nem mer kimenni a kinézete miatt stb. , de ő is csak röhögött rajta mint mi. Egy pillanat múlva már azon kapjuk magunkat hogy megy be a (udvaron voltunk) lakásba. Anyukám kérdezte : Tán megsértődtél? Válasz tőle: Csak egy cseppet. (és már rohant is be bőgve) Anya ott maradt vigasztalta 10 percig kicsit megnyugodott de olyan mondott anyának hogy ha felkötöm magam akkor jobb lesz meg ilyenek. Keresztanyukám mindig is sovány volt. Akkor kezdett el hízni amikor nem kapott állást pedagógusként és egy elég rosszul fizető munkahelyre kellett mennie ahol ilyen alkatrészeket kell összerakni 12 órás műszakban. Már 2éve itt dolgozik nagyon megviselte az elején de ezek szerint még nem nyugodott bele az állapotába. (pedig már úgy tűnt) Azt nem tudom egyrészt hogy kéne kibékíteni másrészt meg önbizalmat kéne belebeszélni? SEGÍTSETEK2012. máj. 3. 14:14
11/14 anonim 
válasza:
válasza:Lehet, hogy az önbizalmának a visszaállítását nem feltétlenül az alkatával kellene kezdenetek. Ha onnantól indult el a lejtőn, hogy diplomás (hiszen pedagógus) létére sosem gondolta volna, hogy egyszer egy összeszerelő üzemben köt ki napi 12 órában, akkor talán ezen a téren kellene biztosítani arról, hogy nem lett ettől kevesebb. Nehéz ezt jól megfogalmaznom, de talán érted, mire gondolok. Sokan úgy élnek meg egy ilyen "munkahely-váltást", hogy "én már arra se vagyok jó, hogy..." s végül kiköt a "semmire se vagyok jó" gondolatnál. Na, ezzel kellene kezdeni valamit, hogy érezze, az élet számos területén fontos még ő valakiknek. S aztán ezzel párhuzamosan aztán mehetnek az esti séták, vagy közös torna a kertben és hasonlók.
12/14 A kérdező kommentje:
Köszönöm a tanácsot :)
2012. máj. 8. 17:48
13/14 anonim válasza:
válasza:Én kövér kisgyerek voltam (úgy 4-5 éves koromban kezdtem kikerekedni, és egészen 22 éves koromig csak szélesedtem). És azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem segített az, hogy megállás nélkül piszkált a családom. A középiskolát 70 kilóval kezdtem (172 cm vagyok), és már akkor is úgy beszélt velem apukám, hogy le kellene fogynom, mert nagyon kövér vagyok. Én meg úgy voltam vele, hogy ha kövér vagyok, akkor mindegy, eszem még egy kis csokit, vagy tésztát, mert finom, egyszer élünk, sovány már úgyse leszek, különben is csak erős a csontozatom, stb. Ennek köszönhetően 107 kilóval érettségiztem! Azóta kínkeservesen lefogytam 65 kilóra, de ez most lényegtelen. Egy biztos: viccelődéssel, piszkálással, iróniával csak az ellenkezőjét fogjátok elérni annak, amit szeretnétek. Egy épeszű felnőttnek kellene vele beszélnie, akinek már volt súlyproblémája, és tudja, hogy milyen érzés, vagy tényleg pszichológus segítségére lenne szüksége. 24N
14/14 A kérdező kommentje:
Köszönöm a tanácsot :)))
2012. jún. 12. 13:56
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!