Mikor élhetem végre a saját életemet?

Töriből világ életemben kitűnő voltam, középsuliban volt 4esem. Sopronba készülök egy művészeti iskolára. Múlt évben az osztály 3. legjobb tanulója voltam. Az eredményeim idén estek vissza ennyire, miután meghalt a volt barátom. Nem tudtam a tanulásra gondolni. De örülök, hogy te így fújod a bizonyítványomat. A sztahanovizmus lényege pedig az volt, hogy az emberek minél többet tudjanak dolgozni, és előtérbe mindig a munkát helyezték. Nem a kommunizmust akartam előhozni, sajnálom ha te így fogtad fel. Azt már megint nem tudom honnan szedted, hogy nekem csak egy érettségi kell. A matektudásom simán lenne 3as, ha az iskolai tanárom nem lenne egy hatalmas nagy érzéketlen tahó és esetleg nem cseszne ki velem ott ahol csak tud. És ez a tudás a nagynénémnek köszönhető. Tehetségem egyáltalán nincs a matekhoz, ezért úgy gondolom nem olyan rossz a hármas egy olyan embernek mint én. Érdekes, hogy korepon majdnem mindent meg tudok oldani, csak az iskolában kapok olyan feladatokat a dolgozataimban amiket az emelt szintű érettségin kérnek. Többet akarok mint egy érettségi, akarok szakmát is, és össze is hozhatom. Volt már ember aki 2es volt matekból, és mégis több lett belőle mint egy wc-s néni. Az meg hogy te nem vagy beszűkült nem olyan biztos. Az, hogy mind a három gyerekednek már most saját családi háza van azt jelenti, hogy jó helyre születtek. Szerintem ez inkább az elkényeztetés, mert amiért másnak meg kell küzdenie, te már odatolod a feneke alá. De ez a te dolgod, nem érdekel hogyan neveled a gyerekeidet. Amúgy meg attól, hogy neked van két diplomád, és érettségire készítesz fel embereket, még nem kell lenézni azokat az embereket akiknek csak egy, esetleg egy sincs, mert semmivel nem kevesebbek nálad.

A 19:38-asnak köszönöm a választ. Ilyesmi válaszokat vártam, amiben a kérdésre érkezik valamilyen tanács. A házimunkát megcsinálom szívesen, nem akarok alóla kibújni, nem azzal van a baj, mert tényleg szívesen megcsinálom, hogy ne anyunak kelljen. Anyuék ismerik a barátaimat, a barátomat is, elég sokat van nálunk, nagyon szeretik is. Már lassan egy éve együtt vagyunk, tehát azért vele néha már elengednek szerencsére. Tudják anyuék a művészeti sulit, sőt azt mondták bolond vagyok ha nem a rajzzal megyek tovább. 10 évesen volt az első önálló rajzkiállításom, oviban pedig egy országos versenyen első lettem, idén is volt saját kiállításom. Nem csak rajzolok, minden művészettel kapcsolatos dolog érdekel, és több technikát is használok. Már két együttesnek is én terveztem albumborítót, egyik barátnőmnek pedig a tetoválását. Nem tehetek róla, nekem ehez van tehetségem, a matekhoz egyáltalán nincs. Ezért is gondolom, hogy a művészeti sulira kéne mennem. A jegyeim inkább négyesek,ötösök, 3(kémia,biosz,föci) hármas meg a matek kettes. Azért szerintem ennél van rosszabb bizonyítvány is. Bár ez csak szerencsére idén volt így. Tavaly sokkal jobb volt, és igyekszek, hogy jövőre jobb legyen. Volt egy elég hosszú, komolyabb betegségem is, akkor másfél hónapot maradtam le az anyaggal, az is betett kicsit. Már jobban vagyok a volt barátom miatt és jobban oda tudok figyelni a tanulásra. Idén azért nem is figyeltem rá, mert még abban se voltam biztos, hogy élni akarok. Most már biztos vagyok benne és tudom, hogy hülyeség volt ezen elgondolkodni is. A múltkor leültünk anyuval beszélgetni erről a témáról, és mondtam neki mi bánt. Megegyeztünk, hogy tovább el fog engedni, és kicsit többet is. Van hogy elenged 1ig, és 11kor hazamegyek, hogy lássa nem vagyok telhetetlen, és ennek örül is. Most nyáron elengedett a Balcsira, úgyhogy ez elég nagy előrelépés. Nem bulizni akarok éjjel nappal, csak azt, hogy végre fogadják el azt, hogy felnőttem és nem foghatnak már olyan szigorúan mint egy kisgyereket. DE szerencsére most megértették és jó irányba változott a helyzet.