Mikor élhetem végre a saját életemet?

Nekem sose volt 3,4,5 a jegyeim. Nekem 5 volt, esetleg néha 4. Nem szidtak meg érte, de nem örültek.

Én ilyenkor azt szoktam mondani, ha ilyet hallok, mint te, hogy ha nagyon nem tetszik, költözz el. Nagylány vagy már.

Ha kényelmes, hogy eltartanak, akkor fogadd el, hogy ők viszont úgy nevelnek, ahogy ők azt jónak gondolják.

Nem lesz belőled rossz felnőtt, mert hétköznap nem jérsz bulizni...

Egyetemista koromban a jó tanulmányokért kapott ösztöndíjból megéltem, otthonról nemigen vittem el pénzt, nem is tudtak beleszólni, mit csinálok a koleszban. Csináld te is így, egy év múlva mehetsz egyetemre, ugye? És koleszba. Akkor majd szabad életed lesz.

Addig meg bírd ki valahogy.

Egyébként megjegyzem, hogy ha leülnél a szüleiddel és elmondanád nekik kedvesen ugyanezt amit ide írtál (nem hömbörögve), akkor lehet, hogy elgondolkoznának a dolgon és több mindent megengednének, vag csak elmagyaráznák neked érthetően, hogy miért nem engednek. És akkor te is megértenéd esetleg az ő álláspontjukat...

húúúha,ismerős dolog..

én is 17éves vagyok,és ugyan ezen megyek keresztül..

amióta van barátom(mellékesen nagyon nehezen ment a bemutatás..mert nemvoltak kíváncsiak rá a szüleim,és az elején tiltottka is tőle)azóta vh picit megváltozott a dolog..megkedvelték a srácot,és picivel több helyre elengednek,de az,h sosem vannak velem megelégedve és a party dolgok..ugyanúgy megmaradtak,sztem legyél türelmes,énis az vagyok...talán más lesz minden!

sok sikert és nyugodj meg!!

17/L

az előttem szólóhoz..:

pl.: az én szüleimmel nem lehet megbezsélni semmit,főleg anyukámmal..

sosem hallgat meg,mikor próbálom..és ha vmire rákérdezek,mindig csak annyit mond,h csak..és keresi a kifogásokat..

em tartom jó dolognak,h csak egyetemistaként menjen el az ember bulizni..

de ez csak egy vélemény:)

Utolsónak: állj vele szembe, mondd neki, hogy "anya, üljünk le 5 percre, mert szeretnék veled beszélni". Le fog ülni veled, biztos vgyok benne.

Mert látni fogja rajtad, hogy komoly vagy és komolyan gondolod.

Mondjak valamit? Arany életed van az én fiatalkoromhoz képest! Pedig igencsak jómódú családból származom.

Viszont ettől függetlenül, főleg, hogy már anya vagyok meg is értem és nem is értem meg ahogyan nevelnek.

A tanulásról: a matek kettes nem elég, pengeélen táncolsz. Természetes, hogy azt szeretnék, hogy ennél jobban teljesíts, hiszen ha tovább akarsz tanulni, a matek elengedhetetlen. Így nem sok esélyed van, inkább ezzel kellene foglalkoznod és ekörben kérdést kiírnod, hogy hogyan tudnál eredményesebben tanulni.

A házimunka elvégzése természetes, nem várhatod el, hogy mindent a szüleid csináljanak ennyi idősen is utánad.

A szórakozás kijár Neked, a heti 1x-i bulizás úgy gondolom elegendő tanulási időszakban, biztosan engedékenyebbek lennének, ha jobban tanulnál.

Nyáron viszont valóban szabadabban kellene szórakoznod, az a pihenés időszaka.

Ők szeretnek és Téged szeretnek, csak azt szeretnék, ha a hiányos területeken még jobb lennél, hogy jobban tudj majd érvényesülni.

Ülj le velük, vagy amelyikükkel jobban meg tudod magad értetni és mondj el minden bánatod. Hozzájuk kellene fordulnod és nem idegenekhez.

Együtt tudtok megoldást találni.

De ha most azt kapod, hogy Neked mennyire igazad van, azzal még jobban felszítják benned a tüzet és azzal rontod el Te saját magad az életed. Az idegenek akiktől tanácsot kértél, pedig csak átugranak egy másik kérdésre.

Az elsőnek:teljesen igazad van! De szerinted fel fogják venni főiskolára/egyetemre ilyen tanulmányi eredménnyel? Sehova sem! Így "elszabadulni" sem tud. tehát kérdező lány: ha változtatni akarsz, változtass a tanulásodon! Ez az egyetlen esélyed! arról nem is beszélve, hogy ezzel már sok probléma meg is oldódna. A szüleidnek sem az járna a fejében, hogy már megint bulizni akar menni, ahelyett, hogy a jegyeit javítaná és tanulna! Igazuk van!

utolsó v.

17 évesen már dolgoztam, hogy ne anyuéktól kelljen pénzt kérnem a cuccaimra. Ennek ellenére természetesen megmondták, hogy mikor mehetek bulizni, és ez így volt jó. 19 évesen elköltöztem a páromhoz, egyetemre járok, dolgozom mellette.

Amit nem értek:

minek egy héten két nap menni bulizni? Nem két fillér, gondolom a szülők sem értékelik azt, hogy azt hiszed ők az arany tojást tojó tyúkok...

Megmondják mit vegyél fel? Engem is visszaparancsolt anyám az ajtóból ha éppen túl kihívóan öltöztem fel

A jegyeid nem mondhatók éppen jónak, nem gondolod, ha javítanál akkor engedékenyebbek lennének ők is?

Első vagyok.

Pontosan azért írtam neki, hogy az egyetemmel szabadulhat, mert így NEM fogják felvenni az egyetemre. Egyértelmű.

Vedd észre, kedves kérdező, hogy a saját dolgodat (tanulás) nem végzed el megfelelő minőségben! De elvárásaid vannak.

Ha nem volt elég egyértelmű a célzásom, akkor most már egértelmű leszek...

Én is így voltam azzal a különbséggel, hogy kitűnő voltam középiskolában is, ha mégis rosszabb jegyet hoztam, akkor nem szidtak meg érte, de azért láttam hogy nem tetszik nekik, mert tanulhattam volna többet is, ugyebár.

A zsémbes, irányítgatós szülőkkel a legritkább esetben lehet megbeszélni a dolgokat. Ők úgy gondolják, hogy ez így jó, majd ők tudják mi neked a jó, és a lehető legtökéletesebben az épülésedre fog válni, amit csinálnak. Általában megálmodtak egy formát a gyereknek, aztán ha attól eltér, azt a saját kudarcuknak tudják be, és igyekeznek visszanyesegetni a formába. Először az ő fejükben kéne rendet tenni, de ezt a gyerek "üljünk le beszélgetni"-je nem oldja meg, sőt akár fel is háborodnak tőle. Tapasztalat. :S Én is ugyanezt éreztem, hogy mintha nem is engem szeretnének, hanem akivé tenni akarnak, meg mintha nem is az számítana, hogy én mit érzek, milyen vagyok, csak az, hogy nekik tökéletesre kikupáljanak, aztán lehessen dicsekedni a munkahelyen...

Én nyeltem míg otthon laktam, beletörődtem, hogy nem is ismernek, mert beszélgetni azt nem nagyon lehetett, mert ha az övéktől eltérő véleményen voltam, mert ki voltam figurázva, meg le lettem szidva, hogy milyen hülye vagyok, úgyhogy a bajaimat igyekeztem magam megoldani, meg amit lehetett a tudtunk nélkül csinálni, mert ha non-stop a mintatervüknek felelek meg, akkor simán bekattantam volna.

Aztán jött az egyetem én elköltöztem, azóta a barátomnál lakok és minden sokkal jobb. EZ fogja megoldani a te gondodat is valószínűleg.

Én nem írom neked, hogy költözzél el most rögtön, mert tisztában is vagyok azzal, hogy ez mit jelent és hogy lehet megvalósítani. Én a 21 éves fejemmel még mindig többé-kevésbé függök anyáméktól, mert normál munka az egyetem mellett nem fér bele, a diák munka meg vagy van vagy nincs, vagy hívnak vagy nem, de sajnos többnyire nem, diákhitelt meg nem vettem fel, nem is "engednék", menne belőle a cirkusz, hogy milyen hülye vagyok, amiért adóssággal akarom kezdeni az életem. Szóval nem egyszerű megélni. És miért nem megyek levelezőre, hogy tudjak dolgozni? Mert csak fizetős lenne itt, rendes diákom sem lenne, és nem hinném, hogy az érettségimmel keresnék annyit, hogy évente 400.000 forint tandíjat röhögve befizessek és még meg is tudjam venni a jegyzeteket meg tudjak élni.