Mit szólnál ehhez a mondathoz? Még sosem mondott hasonlót sem.

Jezusom... Mi minden k.csognek elmondjuk egymast neha, amikor mondjuk eppen kiszabom a szemoldokpiercingjet stb, de pofam nem lenne meg nekem megsertodni, mikor en okoztam fajdalmat.

Erdekes kapcsolat lehet a tietek, ha ilyenekbol is te jossz ki 'jol', te sertodsz meg. Bocsanatot kertel? Nem, elrohantal.

12evesen nem voltam ilyen hisztis pina. Lehet lepontozni, az ilyen lanyoktol falramaszok, meg nokent is.

"Egy gyönyörű szép kapcsolatban élek, a párom tulajdonképpen az egész jövőm és érte tűzbe is mennék. Szó szerint a legjobb barátom és Benne mindent megtaláltam amit egz férfiben keresek, humor, biztonság, műveltség, kedvesség odaadás."

Egyet tanácsolhatok. Ha azt akarod, hogy a pasid ne alakuljon át, akkor a fent leírt kis monológot felejtsd el. Ne hangoztasd (főleg ne neki), ne mondd senkinek. Az a biztos.

Tudd be szerencsének, hogy ilyen a pasid, de ne istenítsd, és mindig tarts benne némi bizonytalanságot.

Miért mondom ezt? Azért, mert ha nagyon az "övé leszel", akkor eluralkodik rajtad. És bizony többször meg fogja engedni magának ezt a hangnemet. Nem szabad segget nyalni, nem szabad mindig igába hajtani a fejed, amit ő kitalál.

Kérd ki magadnak ezt a hangnemet, és "büntesd meg"=>tehát ne bocsáss meg rögtön, érezze csak a súlyát, hogy nagyon is megbántott. Böjtöltesd meg és légy következetes.

Mindezt tapasztalatból írom. Mi is 3 évig voltunk együtt. 2 évig álom volt, aztán én hülye nagyon is a rabja lettem. A végére már annyira eldurvult a helyzet, hogy ocsmányul beszélt velem, amit azelőtt sosem tett. Elviselhetetlen volt a hangneme. Besokalltam, otthagytam. Ne járj te is így.

De hisztis vagy! Én sem reagáltam volna másképp, ha valaki heccből felpattan a hintáról, én meg megütöm magam. Mellesleg azt honnan tudod, hogy mennyire fájt neki? Nem te vágtad földhöz magad, hanem ő. Attól, hogy külsérelmi nyom nem látszott rajta, attól még baromira fáj.

Egy "Cseszd meg!" lett volna a minimum, vagy elküldöm a pics@'ba.

Mellesleg nem bőgni kellett volna, hanem bocsánatot kérni, mert esetünkben Te voltál a h.lye.

Amikor nagy fájdalom éri az embert, nem válogatja meg a szavait, jönnek ki maguktól. Én elképzelhetőnek tartom, hogy mikor fájdalom érte (és ne vonjuk kétségbe, biztos tényleg fájhatott), nem gondolkozott, csak kiszaladt a száján, bele se gondolt, hogy kinek címzi keresetlen szavait.

Szerintem ez eddig a pontig természetes.

DE! Mihelyst néhány (másod)perc eltelt, csillapodott a fájdalom, visszatér a józan esze, szerintem annyit igazán mondhatott volna, hogy ne haragudj, nem gondoltam komolyan, csak kiszaladt a számon, kérlek, bocsáss meg.

Amire Te mondhattad volna, hogy ugyan, semmi baj, és te se haragudj, hogy felugrottam hirtelen, máskor vigyázni fogok.

És kész, ezzel napirendre lehetett volna térni.

Hát, szerintem beszéld meg a pároddal, hogy neked ez rosszul esett, és ha máskor véletlenül fájdalmat okozol neki, akkor válogassa meg a szavait, ha meg annyira eluralkodik rajta az fájdalom, hogy nincs eszénél, akkor meg utána mindenképpen kérjen bocsánatot.

Lehet, hogy nevetséegsen hangzik ezen lovagolni, de ha egyszer a kérdező rosszul érzi magát emiatt, ne sajnáljátok rá az időt, hogy minden megbeszéljetek. Kommunikáció!!! Ez a jó kapcsolat titka (szerintem).

Remélem, sikerül megoldanotok. Egy ilyen hülyeség miatt ne romoljon már el egy jó kapcsolat.

27/N

Hát ezen sírok :D

Én nő vagyok, de eszem ágában nem lenne megsértődni.

Ez egy olyan erősségű fájdalom, ami az emberből kihozza azt, amit ki sem akar mondani és egy percig nem gondol komolyan. Szerinted szülés közben azért üvöltenek egyesek, mert az olyan menő dolog? Ugyanúgy égőnek érzik ők is ezt a kiabálást, mert kinek nem az, de ha fáj, akkor az indulatot ébreszt, amit az ember ösztönösen levezet. Te káromkodtál már, amikor elvágta mondjuk a papír a kezedet? Mert én kulturált ember vagyok, de akkor mint a kocsis. Szóval ennek mindenhez volt köze, csak hozzád nem. Ez csak a fájdalom szülte harag. Ne vedd már a szívedre.